Steward
Dezső Attila
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2018. december 16. vasárnap
Tereprali

Nehéz döntést hozott az Opel Dakar Team

Álltak a dűnék között, és megint nem indult a kocsi. A harmadik önindító ment tönkre három nap alatt. Ezúttal azonban annyi különbség volt, hogy Szalay Balázs és Bunkoczi László az előző napi éjszakai műszak miatt utolsóként rajtolt a szakaszon, vagyis mögötte már nem jött senki. Úgyhogy amikor az egyetlen, még látótávolságon belül lévő kamion lehúzta őket egy nagy dűnéről és beindult az Opel Crossland, döntést kellett hozniuk. Belemennek egy hosszú, hosszú dűnesorba, kockáztatva, hogy megint kint éjszakáznak a sivatagban, vagy kimennek a műútra a két csekkpont között. Utóbbi mellett döntöttek.
De nézzük, mi történt reggeltől kezdve! 
 
dakar-2018-odt-4-szakasz-02
 
Az Opel Dakar Team szervizcsapata, ugye, egész éjszaka szerelt, s reggel hatra sikerült menetképes állapotba hoznia a versenygépet, amellyel előző este a páros leesett egy dűnérõl. Szalayék elindultak a tábor felé, hogy elrajtoljanak, de amikor már csak 25 kilométerre voltak, meg kellett állniuk, mert az egyik sor henger megállt. A szervizcsapat utolérte őket, és orvosolta a problémát (egy szenzor ment tönkre), úgyhogy végül a páros elérte a tábort. Mivel a rajt időpontját kitolták, még simán limitidőn belül voltak, úgyhogy néhány társukkal együtt a mezőny után eredtek. 
 
„A szakasz eleje gyönyörű volt, a rajt után tizenhat kilométert tettünk meg a tengerparton, utána bementünk a dűnék közé, teljesítettünk egy triálos szakaszt, majd megint dűnék következtek és megint triál – mesélte a 13. Dakarján induló Szalay Balázs. – Beértünk a gigantikusan magas homokhegyek közé, és ott felforrt a víz. Mint kiderült, támadt egy lyuk a tartályon, az nyitva maradt és azon az összes víz távozott, így a túlélő, tartalék vizünket kellett beleöntenünk a tartályba.”
 
A páros visszament a CP2-re, ott az egyik sportbírónak támadt az az ötlete, hogy szedjék ki a lámpatartó csavart és tömjék be azzal a lyukat. Ezzel a probléma megoldódott, és újra nekifutottak a legnagyobb dűnéknek. Azoknak, amelyeken a mezőny egy része bőszen lapátolt, vagy vissza is fordult, ők viszont simán átjutottak rajtuk. 
 
„Már lefelé tartottunk a legmagasabb dűnéről, amikor előttünk feltűnt egy kamion. Megálltam, és azonnal lefulladt az autó, onnantól kezdve pedig megint nem indult el. Pedig ez volt a harmadik vadonatúj önindító, amit a fiúk beletettek. És mégis... Hiába nyomtuk a gombot, semmi sem történt. A kamion segített elindulni, de közben elkezdett lemenni a nap, és el kellett döntenünk, mi legyen...” – folytatta Szalay. 
 
 
„Túl nagy kockázatvállalást jelentett volna, ha egy szál egyedül bemegyünk a dûnék közé a vaksötétben, főleg úgy, hogy senkire sem számíthattunk, egyszerűen azért, mert mögöttünk már nem jött senki” – folytatta a gondolatmenetet Bunkoczi. (Más kérdés, hogy amikor előző nap még jó néhányan jöttek mögöttük, akkor is csak elvétve álltak meg segíteni a riválisok.)
 
„Most, hogy itt ülünk a táborban, azt gondolom, talán tovább kellett volna menni” – mondta Szalay elgondolkodva.
 
dakar-2018-odt-4-szakasz-01
 
„Nem, nem kellett volna – cáfolt Bunkoczi. – Minden tőlünk telhetõt megtettünk, mindenhonnan mindenhova mentünk, de a paripa megbokrosodott, az önindító nem akart tovább jönni velünk. Az egyetlen jó döntés az volt, hogy kijöttünk a pályáról és a tábor felé vettük az irányt.” 
 
Ez volt egyébként az a mért szakasz, amelyen, ha valaki nem ért oda este hatig a CP3-hoz (és a magyar páros nem ért oda), kötelező volt alternatív útvonalat választania, vagyis kikerülnie a dűnesort. Nyilván erre az ő esetükben már nem került sor, úgyhogy Szalayék jelenleg várnak a versenybírák döntésére azzal kapcsolatban, hogy szerdán folytathatják-e a küzdelmet (büntetéssel), vagy sem. 
Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?