Steward
Balogh Tamás
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2018. június 24. vasárnap
Retro

Retro – A spái gumifalban véget ért F1-es pálya

290 km/h sebességgel száguldott ki a belga pályáról 2001 szeptemberében Luciano Burti: az újonc szezonját teljesítő fiatal pilóta hónapokig lábadozott, és többé nem versenyzett újra nagydíjon.

Két évtizeddel ezelőtt Luciano Burti – olaszos neve ellenére Sao Pauló-i születésű brazil – egyike volt a Formula-1-re ácsingózó sok fiatal tehetségnek. Az eredmények arra utaltak, hogy lehet keresnivalója a királykategóriában: 1999-ben másodikként zárta a brit Formula-3-at, az akkori egyik legfontosabb nevelőszériát. Ebben a szezonban Marc Hynes nyerte a bajnoki címet, aki ennek ellenére sosem jutott el az első vonalig: nem úgy, mint a harmadik helyezést megszerző Jenson Button, aki egészen 2016-ig a Formula-1 alapembere volt.

Burti az F1-ben is jelenlevő Stewart versenyzője volt abban az F3-as szezonban. Az istálló 2000-ben tulajdonosváltás által Jaguarrá alakult, a 25 éves brazil – 1975. március 5-én látta meg napvilágot – pedig az istálló tesztpilótája lett, köszönhetően a háromszoros világbajnok Jackie Stewart közbenjárásának. Mikor az Osztrák Nagydíj edzései közben Eddie Irvine rosszul érezte magát, és az orvosi központban vakbélgyulladást diagnosztizáltak nála, eljött Burti ideje, aki az A1-Ringen bemutatkozott első nagydíján. A versenyt 11. helyen zárta, az időmérőn és futamon is csak Gaston Mazzacane Minardiját győzte le.

A Prostnál Jean Alesi volt Burti csapattársa.

Tesztelési rutinnal felvértezve a Jaguarnál alkalmasnak találták arra, hogy 2001-ben állandó ülést kapjon – igaz, a csapat bizalmát nem élvezte sokáig, négy verseny után Pedro de la Rosára cserélték. Burtinak mégsem kellett futamot kihagynia: a Prost kirúgta Mazzacanét, így Spanyolországban a brazil már Alain Prost istállójában vezetett.

A 2001-es szezonban – és rövidre szabott F1-es pályafutásában – két nyolcadik helyezés volt legjobb eredménye, egy-egy mindkét csapattal. Helyezéseinél sokkal emlékezetesebbek maradtak balesetei. Először a Német Nagydíjon repült egy nagyot, mikor az első kanyarban nem látta Michael Schumacher lelassuló Ferrariját, és beleszáguldott a világbajnok autójába.

Két versennyel később, szeptember 2-án a Belga Nagydíj ötödik körében járt, mikor Burti a gyors Blanchimont kanyarban előzéssel próbálkozott korábbi csapattársa, Irvine ellen. 290 km/h-s tempónál a két autó összeért, a Prost szárnya beakadt a versenygép alá, így Burti sem fékezni, sem kanyarodni nem tudott, miközben keresztülszáguldott a bukótéren. Az autó olyan erővel csapódott a gumifalba, mintha robbanás történt volna.

A gumifal maga alá temette Burti autóját, a pilóta sisakja pedig hatalmas erejű ütést kapott – később ezt a balesetet is vizsgálta az FIA, mikor a halóról készített tanulmányt. A szintén kicsúszó Irvine is a helyszínre rohant, hogy segítsen a pályabíróknak kimenteni az eszméletét veszített Burtit. A versenyzőnek még hónapokon át összpontosítási nehézségei és görcsei voltak.

„Emlékeim a balesetről egyenlők a nullával” – idézte fel évekkel később, 2014-ben a spái versenyt Burti. „Nem emlékszem még a rajtra sem. Az első dolog, ami eszembe jut, három nappal későbbi, amikor felébredtem a kórházban, és a szüleimmel beszéltem.”

Ebben az évben hosszú kallódás után előkerült a sisak, még mindig abban az állapotban, melybe a baleset idején került. A fejvédőt Burtinak ajándékozták: „Sok ember azt gondolja, hogy a sisak negatív emlék számomra a balesetről, de én a jó oldalát látom: ő mentette meg az életem. Ha nem lenne, a történetem ott véget érhetett volna.”

Burti Formula-1-es pályafutása versenyzőként 15 futam után befejeződött a Blanchimont gumifala alatt, 2002-ben azonban tesztpilótaként csatlakozott a Ferrarihoz, és három évig dolgozott a Scuderiánál. Később a Stock Car Brasil szériában tért vissza versenyezni, ahol hosszú szezonokon át, egészen 2016-ig szerepelt.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?