Steward
Strommer Benjamin
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2018. szeptember 19. szerda
Retro

A McLaren hűséges a motorszállítóihoz

Több, mint ötven éve szerepel a McLaren a Formula-1-ben. Nem volt jellemző a csapatra a motorszállítók váltogatása. De melyik erőforrás szolgálta legtovább a wokingi istállót?

1966-os debütálása óta több szállítóval dolgozott már együtt a patinás csapat, de általában hosszabb ideig kitartott partnerei mellett. Két, kiemelkedően hosszú szövetséget is láthattunk az istálló történetében, az egyik a Mercedesszel, a másik a Forddal. Idén a Renault-val szerződtek a wokingiak, korábban velük ugyan még nem, de egy másik francia vállalattal már álltak kapcsolatban, a Peugeot 1994-ben szállított erőforrásokat Ron Dennis gárdájának, igen mérsékelt sikerrel.

Bár az első Honda-korszak csak öt évig tartott, Senna halomra nyerte magát közben

A kezdeti években 1966 és 1970 között még előfordult, hogy különböző nagydíjakon más-más motorral állt rajthoz egy istálló. Így volt ez Bruce McLaren alakulatával is, a Ford mellett a BRM és az Alfa Romeo erőforrásait is használták. 1971-től azonban tizenhárom szezonon át, megszakítás nélkül csak a Ford-motorok dolgoztak a versenyautókban. Ebben az időszakban Emerson Fittipaldi és James Hunt is világbajnok lett.

A második leghosszabb szövetség a Forddal zajlott

Több, gyengén sikerült szezont követően (csak az 1982-es képezett kivételt) egyértelművé vált, hogy a szívómotorok lemaradtak a turbókhoz képest, így utóbbi felé kezdett keresgélni a McLaren. 1984-ben egy rendkívül sikeres időszak köszöntött a csapatra, Niki Lauda, majd Alain Prost révén zsinórban háromszor az egyéni, kétszer a konstruktőri világbajnoki címet is besöpörték a Porsche kiváló turbómotorjának segítségével.

1988-tól a Hondával állt össze a wokingi istálló, ez pedig remek döntésnek bizonyult, a japán erőforrással ugyanis verhetetlen párost alkottak. Az Ayrton Sennával és Alain Prosttal fémjelzett korszakban négy éven át nem talált legyőzőre a gárda. Először turbóval, majd egy V10-es, végül pedig egy V12-es szívómotorral hódították el sorban a világbajnoki címeket.

Szinte összeforrt a McLaren-Honda-Senna hármas

A Honda kivonulásakor átmeneti időszak következett, Ron Dennis ugyanis keresgélte a megfelelő motort versenyautóihoz. Egy évig a nem túl acélos Ford, majd a következő évben a Peugeot oldalán próbált szerencsét, de egyik sem bizonyult jó megoldásnak. 1995-ben aztán érkezett a Mercedes, a németekkel pedig egyedülállóan hosszú kapcsolatot ápolt a csapat. Eleinte még kevés, később egyre több sikerrel.

1995 és 2014 között zsinórban húsz éven át vállvetve harcolt a sikerekért a McLaren és a Mercedes. Mika Hakkinen és Lewis Hamilton összesen három világbajnoki címet szerzett Mercedes motorokkal, de ennél jóval többször volt esélyes a végső győzelemre is a csapat (gondoljunk csak Alonso, Raikkönen, vagy Hamilton elszalasztott lehetőségeire).

A McLaren utolsó győzelméig 2012-ig kell visszamennünk az időben

Mindenki sokat várt az újjáélesztett McLaren-Honda szövetségtől, de három év tömény kudarc következett 2015 és 2017 között. Emiatt ismét váltott Woking és az idei évtől (legalább) három évig a Renault szakértelmére bízza autóinak motorellátását. Az izgalmak miatt mindannyian remélhetjük, hogy ez a formáció meghozza gyümölcsét és újra az élmezőnyben köszönthetjük Fernando Alonsót és Stoffel Vandoorne-t is.

A McLaren (a rövid, Alfa Romeo-kalandot leszámítva) eddig összesen hat motorszállítóval dolgozott együtt, a Renault az ötvenharmadik évben mindössze a hetedik partnere az istállónak. Az eddigi ötvenkettőt azonban hosszú együttműködések övezték, a Mercedesszel húsz, a Forddal tizennyolc közös évet töltöttek el, a harmadik leghosszabb szövetség pedig a Hondához fűződik, a két korszakban összesen nyolc közös szezonnal. Vajon ismét egy tartós együttműködés kezdődik meg a Renault-val 2018-ban? Ez biztosan nagymértékben függ majd a közös sikerektől.

 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?