Steward
Admin
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2017. november 24. péntek
Retro

Retro – Coulthard elrontja Alesi örömét

A népszerű francia egyetlen F1-es győzelmet szerzett pályafutása alatt, de 1997-ben Olaszországban – családja hazájában – is nyerhetett volna egy versenyt, amely a bokszutcában dőlt el.

Egy korabeli beszámoló kifejezetten unalmas versenyként jellemezte az 1997-es Olasz Nagydíjat. Erre az évre Jacques Villeneuve és Michael Schumacher nagy csatájának szezonjaként emlékszünk, de a monzai verseny nem a két bajnoki esélyesről szólt: csupán ötödik és hatodik helyen értek célba. A nagydíjon azok kerültek előtérbe, akik az évad során csupán mellékszerepet játszottak.

Jean Alesi még ma is különösen népszerű a tifosi körében, amely természetesen Scuderiánál töltött évei alatt szerette meg: francia azonban ekkor már nem a Ferrari, hanem a Benetton színeiben versenyzett. Alesi egy ultraszoros időmérőn szerzett rajtelsőséget: 0,052 másodperccel előzte Heinz-Harald Frentzent, az első 10 helyezett pedig – öt csapat, a Benetton, Williams, Jordan, McLaren és Ferrari két-két pilótája – egyetlen másodpercen belül voltak.

Alesi hétvégén tett nyilatkozatából érthető, miért volt neki különösen fontos, hogy karrierje második rajtelsőségét – három évvel korábban az első is Monzában született – győzelemre váltsa: „Az útlevelem francia, de apám és anyám is Szicíliából jöttek. Franciának érzem magam, de olasz vér folyik bennem. Egyes pályákon sokkal több érzés tölt el, mint másokon, ebbe a helyszínbe pedig beleszerettem. Hatalmas esélyem van rá, hogy megnyerjem a futamot.”

Az olasz vérű francia az első, és Monzában számos alkalommal döntő próbát teljesítette: megőrizte vezetését a startnál szeptember 7-én. A hatodik helyről induló David Coulthard bravúrosan – habár a fehér vonal átlépése miatt egyesek szerint véleményesen – startolt, és a maitól eltérő irányú első sikánban a harmadik helyen fordult. Az élen rövidesen egy trió állt össze, amely a kiállásokig együtt maradt: Alesit Frentzen és Coulthard követte, helycsere azonban nem történt, mivel ezen a pályán rendkívül nehéz volt előzni abban a korszakban, amikor a DRS-nek még a gondolata sem létezett.

Frentzen érkezett először a bokszba. A német gyorsabbnak érezte magát Alesinél, és utólag úgy vélekedett, kissé elhamarkodta a kiállást. Két körrel később, a 32. fordulóban következett Alesi és Coulthard, egyszerre: a skót versenyző tankjában még elegendő üzemanyag volt, hogy tovább maradjon, de ő szándékosan követte az éllovast. A McLaren 7,8 másodperc alatt végzett a kerékcserével és tankolással, mindez a Benettonnak 8,7 másodpercig tartott. Csekély különbség, ám elég volt arra, hogy Coulthard átvegye a vezetést.

Innentől pedig, eltérő sorrenddel, ugyanaz a jelenet játszódott, mint korábban: Coulthard, Alesi és Frentzen szorosan egymás után rótták a köröket, de előzni egyik üldöző sem volt képes. Hátrébb a skót csapattársa, Mika Hakkinen azonos stratégiával ugrotta át Fisichellát és Villeneuve-öt, a kerékcsere utáni második körben azonban leszakadt egy darab abroncsából, és újra bokszba kellett jönnie.

Hasonló probléma nem akadályozta Coulthardot, aki saját elmondása szerint csak cirkált az utolsó körökben. A győzelemmel a McLaren jelezte, újra számolni kell vele: bár Coulthard a szezonnyitón győzött, azután egészen Monzáig nem volt értékelhető eredménye. A győzelmet a néhány nappal korábban elhunyt Diana hercegnének ajánlotta.

Elmondása szerint Alesi az utolsó körig nyomta, de nem került előzési helyzetbe, és nem sikerült a szívéhez közel álló helyszínen győzelmet aratnia. Végül úgy vonult vissza, hogy teljes pályafutása egyetlen nagydíjsikere 1995-ös, kanadai győzelme maradt, hiába volt még annyiszor közel az elsőséghez. 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?