Steward
Gobodics Tamás
2017. szeptember 25. hétfő
Retro

Amikor a célba érésről beszélnek legtöbbet

Időnként előfordul, hogy egy futamon a célvonal átszelése olyan körülmények között történik, ami miatt többet beszélnek róla, mint magáról a versenyről. Schumacher, Mansell, Fittipaldi, Piquet és mások.

2002-ben a Ferrari és Michael Schumacher óriási fölényéről szólt a teljes évad. Mivel a Scuderia teljes egészében Schumira épült, ameddig matematikailag nem nyerte meg a világbajnokságot a német pilóta, addig Barrichello egyértelműen csak a vízhordója volt és nem végezhetett közvetlenül előtte. A brazil végigvezette az Osztrák Nagydíjat, majd az utolsó körben kötelezően el kellett engednie az akkor még csak négyszeres világbajnok kollégáját. Ez óriási botrányt kavart akkoriban, sokan elfordultak a Formula-1-től is és a Ferraritól is, főleg, mivel Schumacher nagyon magabiztosan vezette az összetett pontversenyt a futam előtt is. De az F1 kőkemény üzlet.

 

Év végén, a cím már jó ideje a zsebben volt, akkor Schumacher adott egy ajándékgyőzelmet Barrichellónak (hogy direkt, vagy véletlenül, sosem derül már ki) Amerikában, amikor is 11 ezreddel győzött a brazil. Sokak szerint formációban akartak bejönni a lehető legkisebb távolságban, Schumacher azonban túlzottan is lelassított és a célvonalon Barrichello csorgott át hamarabb, talán tévedésből. Több szakértő is úgy jellemezte az esetet, hogy a Formula-1 szégyene jelenleg a Ferrari, kabarévá silányítják a versenyek végeredményét.

Érdekes célba (nem) érést produkált Nigel Mansell 1984-ben, Dallasban. Lotusából kifogyott az üzemanyag méterekkel a cél előtt. A brit megpróbálta betolni az autót a célba, de addigra a 2 órás hőség miatt teljesen kiszáradt és a vonal előtt elájult, következő emléke, hogy a pálya kórházában fekszik infúzióra kötve, jeges tömlőkkel a testén. Mansellt a számítógép így is behozta hatodiknak, így pontot szerzett.

1984-ben más is pórul járt a cél előtt kifogyó üzemanyaggal, ebből az egyik leglátványosabb a Nürburgringen történt, amikor a győztes Prost mögött a második Alboreto és a harmadik Piquet versenyautójából is a célegyenesre fordulva egyszerre fogyott ki a nafta. A célvonalat átszelték mindketten, a motorjuk addigra már nem járt, de a lendület átvitte őket. Piquet és Alboreto is egy vállrándítással intézték el a komikus helyzetet.

1998-ban a Brit Nagydíj befutója óriási vihart kavart, amikor is Michael Schumacher komoly előny birtokában az utolsó kör végén nem a kockás zászlóhoz kormányozta autóját, hanem a bokszba. 10 másodperces büntetés után áthaladt a képzeletbeli célvonalon, még Mika Hakkinen előtt. Sokáig a pilóták maguk sem tudták, ki a győztes, a versenyt végül Schumacher nyerte meg. Több verzió is napvilágot látott az eset magyarázataként, a legutolsó, hivatalosnak tűnő változat, hogy utólag eltörölték Michael Schumacher büntetését, mivel a videofelvételeket visszanézve kiderült, hogy nem jogosan kapta, így a bokszutcai célba futás okafogyottá vált. Ettől függetlenül erről az esetről a mai napig nagyon sok vita zajlik, pontosan ki hibázott és miben.

Az F1 egyik leglátványosabb célba érését Christian Fittipaldi hozta össze 1993-ban, Monzában. A repülőrajt után feltalálta a repülő célba futást is. A célegyenesben csapattársa, Pierluigi Martini mögé zárkózott fel, túlságosan is szorosan, autójával ugyanis hozzáért Martini hátsó kerekéhez, ami feldobta a brazilt és a levegőbe repítette. Az autó alaposan rommá tört, de még maradt két ép kereke, amivel a meglevő lendület miatt átszelte a célvonalat pozícióvesztés nélkül. Fittipaldi az eset után azt nyilatkozta, hogy nem merte becsukni a szemét, mert attól tartott, hogy sosem fogja tudni már kinyitni utána.

Ez az összeállítás a teljesség igénye nélkül készült. Nektek melyik volt a kedvenc abnormális célba érésetek a Formula-1-ben?

 

 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?