Steward
Strommer Benjamin
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2017. december 18. hétfő
Retro

Retro - Akinek a mormota elütése volt a legszebb F1-es napja

Az ezredforduló brit aranygenerációjának egyik legfényesebb gyémántjaként indult, de karrierje mégsem durrant akkorát, mint kortársaié, egy japán márkához való hűség ugyanis egy évtizeden át mellékvágányon tartotta.

1979-ben ezen a napon született Anthony Davidson, aki kortársa, így barátja és riválisa is volt egyben két másik feltörekvő brit tehetségnek, Jenson Buttonnak és Dan Wheldonnak. Mindhárman fényes jövő előtt álltak az autósportban, ám míg Button az F1-ben, a később tragikus balesetben elhunyt Wheldon pedig az IndyCarban találta meg igen gyorsan számításait, Davidson számára sokkal nehezebbnek bizonyult tartósan megvetnie a lábát az élvonalban, és ez nem feltétlenül a tehetségén, sokkal inkább talán a szerencsén és az időzítésen múlt, hiszen két társához képest egy ütemmel hátrébb tartott a csúcs felé vezető ranglétrán.

Dppi_00000831_026

2001-ben még a brit F3-as bajnokságban vitézkedett, ahol a bajnoki címet végül elhappolta előle Takuma Sato. Ekkor már mindketten a Honda kiszemeltjei voltak, s a japánok az F1-es programba is próbálták őket bevonni, ahol akkoriban két csapat, a BAR és a Jordan beszállítói is voltak. Davidson végül a Minardinál kapta meg a debütálási lehetőséget 2002-ben, ahol az alulteljesítő Alex Yoongot cserélték le rá két versenyre, de a Hungaroringen és Spában is kicsúszás következtében adta fel a futamot. Állandó ülést azonban továbbra sem kínáltak neki, így maradt a BAR-Honda tesztpilótája, ahol 2003-ban gyerekkori riválisa, Button érkezése fosztotta meg a versenyzés lehetőségétől, 2004-ben pedig az, hogy japán nyomásra inkább másik korábbi riválisát, Satót ültették be az autóba. És Davidson szerencséjét jól összefoglalja, hogy amikor 2005-ben Sepangban Sato betegsége miatt megkapta az esélyt a beugrásra, a második körben elfüstölt alatta a motor. Ja, és amikor a 2006-os Magyar Nagydíjon először próbálta ki magát a brit televíziós közvetítés kommentátoraként, hát persze, hogy Button és a Honda várva várt közös sikeréhez kellett asszisztálnia élő adásban.

A brit számára akkor csillant fel némi reménysugár, amikor a Honda 2007-re egy kvázi második csapatot is indított, a Super Aguri számára elérhetővé téve technológiájának egy részét, s miután a gyári csapat komolyabb célokat kezdett üldözni (kevés sikerrel) Button és Rubens Barrichello révén, Satót és Davidsont áthelyezték a kiscsapat autóiba. A Super Aguri nem volt erős, de legalább állandó pilótaülést jelentett, ami önmagában is komoly mérföldkő volt - és a brit végre a kockás zászlóig is eljutott pár alkalommal. Pontot ugyan nem szerzett, legjobb F1-es helyezését a 11. helyek jelentették - ezt szerezte meg az istálló egyetlen reális pontszerzési esélyének számító 2007-es Kanadai Nagydíjon is, miután előkelő pozícióban haladva, a bokszkiállások során egy pillanatig még a harmadik helyet is birtokolva elütött egy mormotát, ami tönkrevágta a versenyét.

Dppi_00001246_010

Mondhatni, hogy a mormota elütésének napja jelentette a csúcspontot az F1-es karrierjében, és ez is a fájdalmas igazság. A Super Aguri a következő szezon negyedik futamát követően bezárta a kapuit, mint ahogy az év végén a gyári Honda is kiszállt, így Davidson egyetlen mentsvára tűnt el a sportból. Sikerült azonban megragadnia Brackley-ben, miközben a tulajdonosok egymásnak adták a kilincset, így a szimulátorban dolgozó tesztpilótája maradt a bajnokká váló Brawn GP-nek, és az első években még a Mercedesnek is, de F1-es versenyautót 2008-ban vezethetett utoljára.

Miután minden reális lehetőség elúszott arra, hogy épkézláb karriert építsen magának a Formula-1-ben, Davidson a kategóriaváltás mellett döntött, és 2009-től rendszeres résztvevőjévé vált a Le Mans-i 24 órásnak és különféle hosszútávú versenyeknek: a Le Mans Seriesnek, majd megalakulása után a WEC-nek is. 2012 óta egy másik japán gyártó, a Toyota alkalmazásában áll, és velük 2014-ben valóra is tudta váltani nagy álmát, hiszen az LMP1-es kategória megnyerésével világbajnok lett Sebastien Buemi oldalán, miután a szezon második felét Nicolas Lapierre kiesése után már ketten teljesítették. Persze az ide vezető útja sem volt akadályoktól mentes: 2012-ben hatalmas balesetet szenvedett Le Mans-ban, amely során két csigolyája eltört, saját elmondása szerint pedig annak is örült, hogy életben maradt.

Davidson végül ugyanúgy begyűjtött egy bajnoki címet az autóversenyzés legfelső szintjéről, mint a vele együtt felnövő Button és Wheldon, de már túl későn és „félreeső” helyen érte azt el ahhoz, hogy igazán ünnepelt sztár válhasson belőle. Az utóbbi években pedig már a versenyzés mellett párhuzamosan az F1-es televíziós szakértői munka tölti ki napjait, aki pedig hétről hétre más nagyságok teljesítményét elemzi, már aligha kaphat bebocsátást maga is ezen nagyságok közé.

Említésre érdemes mellékszál, hogy Davidson bátyja, Andrew szereplője volt a brit Big Brother valóságshow első évadának, ahonnan viszont korán kiszavazták. Egyik lakótársa akkor azt mondta, azért lenne mindenkinek jobb, ha Davidson hagyná el a házat, mert öccse a következő hétvégén éppen versenyezni fog, amit biztosan ő is látni szeretne.

Anthony

Sisakban Davidson, az első keréknél Wheldon, állva Button
Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?