Steward
Admin
2017. október 23. hétfő
Retro

Fejezetek Surtees kalandos életéből

A véletlennek köszönhetően indult első motorversenyén, gyorsabb volt Mossnál, mikor autóba ült át, az F1-es vb-címét eldöntő csapatutasítás pedig elmondása szerint csak mítosz: három sztorit hoztunk el John Surteesről.

Utolsó óráiban járt a barcelonai teszt, mikor szomorú hírt kapott a Formula-1 világa: elhunyt 83 éves korában John Surtees, akit a motorizált sportot szerető közönség az egyetlen két és négy keréken is vb-címet nyerő versenyzőként, valamint a legidősebb élő F1-es világbajnokként ismert. A SkiddMark oldalon néhány éve megjelent nagyinterjú alapján tisztelgésként néhány történetet elevenítünk fel Surtees tartalmas pályafutásáról.

Az első verseny

Jack Surtees Forest Hill-i üzletében Vincent motorkerékpárokat adott el és szervizelt, emellett pedig oldalkocsis motorversenyeken indult, nem is rossz eredményekkel. Az egyik futamra, Cockfostersbe azonban nem érkezett meg időben utasa, aki nélkül nem tudott volna részt venni a versenyen. Az őt elkísérő 14 éves fia, John vállalkozott arra, hogy beül az oldalkocsiba: a két Surtees megnyerte a versenyt. Csakhogy a szervezőknek hamar feltűnt, hogy az utas a megengedett korhatár alatt van, így kizárták őket a végeredményből.

Egy évvel később indult első igazi, önálló versenyein, előbb füves pályán, majd aszfalton egy saját maga által módosított 500-as Vincenttel – már második pályaversenyét sikerült megnyernie. Alig egy évtized múlva hétszeres motorversenyző világbajnok volt.

Két kerékről négyre

A BBC év sportszemélyiségének 1958-as díjátadóján merült fel először, hogy Surtees szerencsét próbálhatna autóversenyeken is – a motoros ász Mike Hawthorn, a Formula-1 az évi világbajnoka mellett ült. Két vezető brit márka is ugrott: egyaránt Goodwoodban tesztelhette az Aston Martin Le Mans-i versenygépét, a DBR1-et – Surtees gyorsabb volt a pályán, mint bárki más korábban azzal az autóval –, a Vanwalltól pedig az F1-ben konstruktőri világbajnokságot nyert VW5-t kapta kölcsön. Azon a teszten nem csupán ő, hanem a Formula-1 négyszeres bajnoki ezüstérmese, Stirling Moss is jelen volt. A gyorsabb köridőt Surtees jegyezte.

Egy másik fontos tényezőnek is szerepe volt: Surtees motoros csapata, az MV Agusta szerződésben tiltotta, hogy más istállónak versenyezzen – mivel az olaszok nem nézték jó szemmel, hogy Surtees hazájában futamokon indult és győzött a Nortonnal. Ez azonban kizárólag a motorozásra vonatkozott, így az angol nyugodt szívvel rajthoz állhatott első autóversenyén Ken Tyrrell autójával.

„Mikor reggel megérkezett Goodwoodba, Surtees csak akkor döbbent rá, hogy valójában még sosem látott autóversenyt, nemhogy indult volna egyen” – ezúttal a SkiddMark kiváló felütését vettük kölcsön. Nem sokkal később Surtees megszerezte első pole-pozícióját autóval, a futamon pedig épphogy lemaradt a győzelemről. A nyertes a Lotusban ülő, akkor már F1 kapuján kopogtató Jim Clark volt. Ez 1960 márciusában történt – májusban Monacóban Surtees már első Formula-1-es versenyét teljesítette! Ugyanebben az évben még utolsó két motoros vb-címét is elhódította, mielőtt végleg felhagyott addigi szenvedélyével...

Csapatutasítás vagy sem?

Közismert, hogy John Surtees nagy éve az 1964-es volt, amikor a Ferrarival megnyerte a világbajnoki címet – máig az egyedüli, aki motorral és autóval is eljutott a legmagasabb szintre. Szintén közismert, hogy szoros vb-csata volt, melyet Surtees egyetlen ponttal nyert meg Graham Hill előtt, Jim Clark pedig szintén eséllyel pályázott a trófeára a mexikói szezonzárón. Az is közismert, hogy Surtees nem szerzett volna elegendő pontot, ha a másik Ferrariban ülő Lorenzo Bandini nem engedi el az utolsó körben. A fáma szerint Eugenio Dragoni, a Ferrari csapatmenedzsere kézjellel mutatta honfitársának, hagyja előzni a bajnoki címért küzdő pilótát.

Csakhogy John Surtees szerint ez nem így történt. „Nem volt semmiféle jelzés, semmiféle csapatutasítás. És ugyebár rádiók sem voltak akkoriban. Nem tartottunk csapatmegbeszélést a verseny előtt, nem volt semmilyen tervünk a különböző eshetőségekre” – emlékezett vissza 2014-ben, 50 év távlatából Surtees. Egy elmélet szerint a csapatutasítás-sztorit a Surteest nem szívlelő Dragoni terjesztette el a sajtónak, részben azért, hogy imponáljon Enzo Ferrarinak.

Az 1964-es Mexikói Nagydíjon fehér-kék színben szerepeltek a Ferrarik, mivel nem a Scuderia nevezte az autókat

Bandini autója azonban mégiscsak lelassult a mexikói futam végén, ami lehetővé tette a helycserét Surteesszel. Az olasz talán önszántából döntött úgy, hogy gálánsan elengedi a csapattársat? „Ha így is volt, az biztos, hogy utólag nem árulta el nekem. Csak annyit mondott, hogy ’ben fatto’. Éppen ezért nem hiszem. Én úgy gondolom, hogy felszökött az olajnyomás, ezért vissza kellett vennie a fordulatszámból. Mi is épp emiatt aggódtunk, mert tudtuk, hogy nagy a valószínűsége a 12 hengeres motorral. Éppen ezért nem ezt, hanem a V8-ast használtuk a versenyen.”

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?