Steward
Admin
Retro

Méltán Elfeledve – Annyira nem volt szuper…

Bár sereghajtó kiscsapatként emlékezhetünk Aguri Suzuki F1-es istállójára, az alakulat óriási lemaradást dolgozott le egyetlen év alatt, s csak a szponzorok kihátrálása akadályozta meg, hogy magasabbra törjenek.

„Szeretném megköszönni minden csapatnak, hogy jóváhagyták a kései jelentkezésünket, és biztosítani őket arról, hogy a Super Aguri mindenben együtt fog működni velük” – nyilatkozta 2005. december 22-én Aguri Suzuki, miután az F1-es csapatok egyhangú szavazással jóváhagyták nevezésüket a következő idényre. Ez egy hosszú folyamat eredménye volt, s az egész év során zajló tárgyalásokat követően végül a november 15-i jelentkezési határidő előtt benyújtotta kérelmét a tokiói székhelyű, de az Arrows egykori leafieldi bázisán működő alakulat, mégsem szerepeltek az első nevezési listán – a hírek szerint azért, mert nem fizették ki időben a 48 millió dolláros jelentkezési díjat.

A csapatok közül a hírek szerint csak a Midland húzódozott eleinte a Super Aguri befogadásától (minden bizonnyal a jogdíjakból származó összeget féltették), de végül ők is áldásukat adták a dologra, így az FIA január végén hivatalosan is megerősíthette, hogy 11 csapat alkotja majd a 2006-os rajtrácsot. A Midland aztán áprilisban talán már meg is bánta a dolgot, hiszen komoly anyagi kárt okozott számukra Yuji Ide, amikor röppályára állította Albers autóját…

superaguri-2006-sa05

Az általános megdöbbenésre, egyetlen szezonnyi Japánon kívüli tapasztalata ellenére – legnagyobb eredménye a 2005-ös Formula Nippon (a mai Super Formula elődjének) ezüstérme volt – szerződtetett 31 esztendős újonc a rajt után borította fel a hollandot, s ez a megmozdulás jelentette számára a végállomást: a korábban is lassú, bizonytalan, s nem egy problémát okozó versenyzőt a Super Aguri az FIA nyomására visszaminősítette tesztpilótává, napokkal később pedig szuperlicenszét is bevonták.

Ezzel a csapat szakított azzal az elképzeléssel, hogy japán nemzeti istállóként szerepel majd az F1-ben, hiszen a gyakorlatilag a Honda B-csapataként üzemeltetett alakulat (ezért viselték a csapatfőnök keresztnevét a „Suzuki” vezetéknév helyett) a már többször, több sorozatban bizonyított tesztpilótát, Franck Montagny-t léptette elő. A négy évvel korábbi, újonnan sem túl acélos Arrowsra épülő SA05-ösből ő és az addigi legsikeresebb japán F1-es, Takuma Sato sem tudtak sokat kihozni, ahogy utódjából, a még mindig 2002-ben gyökerező SA06-ból sem. Montagnyt később lecserélték Sakon Yamamotóra, így ismét a Super Aguri „büszkélkedhetett” a mezőny leggyengébb pilótájával, de a lassú technikai fejlődés némi eredményt azért hozott. A csapat felnőtt a szintén fájdalmasan lassú Midland szintjére, s a szezonzárón viszont végre valós eredményt is fel tudott mutatni az istálló: Takuma Sato tizedikként zárt a 16 célba érőből, Yamamoto pedig a verseny 7. leggyorsabb körét tudta felmutatni.

superaguri-2006-sa06

Yamamoto tesztpilótaként 2007-re is a csapatnál maradt, miután az eredetileg szerződtetett Giedo van der Gardét, aki csak hosszú évekkel később jutott el F1-es versenyzői szerződésig, elcsábította a Spyker. Sato természetesen maradt a csapatnál, míg mellé a közvélemény által szélvészgyorsnak tartott, de addig mindösszesen három nagydíjig jutó, tesztpilótaként már 2001 óta a királykategória közelében lévő Anthony Davidsont szerződtették, akinek helyét Christian Klien foglalta el a Honda tesztpilótájaként.

A felkészülés a 2007-es év előtt előtt sem volt egyszerű, hiszen a riválisok megtámadták azt a döntést, hogy a Super Aguri a Honda 2006-os karosszériáját használja majd, a Concorde Egyezmény azon kitételére hivatkozva, hogy egy F1-es autón nem szerepelhetnek olyan alkatrészek, melyeket egy másik istálló gyártott. Ráadásul egy sikertelen törésteszt miatt csak az idénynyitó hetének szerdájára készült el az SA07, annál nagyobb meglepetést okozott, amikor Sato a Q3-ba repítette az autót, s a 11. helyen záró Davidson is megverte mindkét gyári Hondát az első időmérőn.

superaguri-2007

A Spykerré átalakuló Midlandet az egész szezonban simán verő Super Aguri, az előző szezon leggyengébb csapata egészen az utolsó előtti hétvégéig a nagy testvér és a Toro Rosso előtt volt az összetettben, a Hondát csak a kínai esőkáosz és Jenson Button mentette meg attól a szégyentől, hogy kikapjanak a fiókcsapattól – ahogy az egy évvel később a Red Bull-lal meg is történt. Az Aguri számára a Barcelonában nyolcadik, Montrealban pedig hatodik helyen záró, s utóbbi helyen azóta is emlékezetes módon Fernando Alonsót is megelőző Sato szállította a pontokat, de Kanadában Davidson is remekelt, sőt akár a dobogó közelébe is kerülhetett volna, csakhogy egy mormota elgázolása miatt visszaesett.

Hiába volt egyértelmű az előrelépés, sötét felhők gyülekeztek a csapat felett már a 2007-es szezon során, hiszen a főszponzor, az SS United nevű hongkongi olajcég nem tett eleget a megállapodásnak, s az elmaradt összegek miatt a Super Aguri többtucat alkalmazottjától volt kénytelen megválni. A télen aztán még rosszabb lett a helyzet, az F1-re fordított összegeket mérsékelni kívánó Honda jelentősen csökkentette támogatását, a várt befektető nem érkezett meg, egy másikat , mely hozta volna magával Narain Karthikeyant, így az istálló kénytelen volt autóbemutatóját, majd az ehelyett hirdetett sajtótájékoztatót is elhalasztani, az első előszezonbeli tesztet kihagyni.

superaguri-2008

Bár korábban szó esett Luca Filippi érkezéséről, a csapat végül változatlan felállással vágott neki a 2008-as szezonnak. Az erősorrendben az utolsó helyre zuhant vissza az istálló, hiszen az új autó az előző évi, csapnivalóan sikerült Honda enyhén módosított változata volt: egynél több riválist egyetlen időmérőn vagy futamon sem sikerült megelőzniük. A Super Aguri az utolsó utáni pillanatig reménykedett a szponzorok érkezésében, s a Spanyol Nagydíjon már csak Bernie Ecclestone segítségével tudtak részt venni. Aztán a szezon ötödik futama, a Török Nagydíj előtt megtagadták a csapat kamionjai számára a behajtást a pályára, miután a hírek szerint a Honda csapatának vezérigazgatója, Nick Fry közölte a szervezőkkel, hogy a Super Aguri nem vesz részt a hétvégén.

Aguri Suzuki ekkor bejelentette, hogy a csapat visszalép a bajnokságtól, s másnap hivatalosan is csődeljárás alá került a Super Aguri. Az istálló maradványait Franz Hilmer vásárolta meg, aki a Brabham nevet birtokolva próbált benevezni a 2010-es szezonra, de végül nem járt sikerrel. A csapat megszűnése nem csupán azért szomorú, mert egy nagyon mélyről indulva az esélyekkel dacolván a középmezőnyt egyetlen év alatt utolérő alakulattól kellett így búcsút vennünk, hanem egyúttal az F1 történetének egyik legjobb japán versenyzőjétől és a 2000-es évek talán legnagyobb beváltatlan tehetségétől is – aki később az endurance-világbajnokságban érhetett a csúcsra. Persze tegyük hozzá, hogy a szezon végén a Honda kiszállása minden bizonnyal amúgy is megpecsételte volna a japán nemzeti F1-es csapat sorsát…

superaguri-logo
3 szezon
39 futam
2 pontszerzés
4 pont
6. hely a 2007-es Kanadai Nagydíjon (Sato)
10. rajthely a 2007-es Ausztrál Nagydíjon (Sato)
9. hely a 2007-es konstruktőri bajnokságban
17. hely a 2007-es egyéni bajnokságban (Sato)
Egy mormota vette el a csapat egyetlen dobogójának esélyét…

A sorozat korábbi részei:

Coloni - Öt szűk esztendő

Mastercard Lola - Priceless

Hill - Embassy of Death

Life - Life is sh*t

Andrea Moda - Az F1 legrosszabb csapata

Osella - Két pontszerzés, két temetés 

Zakspeed - Egy motor és más semmi 

Eurobrun - Gyenge kezdés után erős visszaesés

Leyton House – Kings for a day

Midland - Hogy is hívják most a Jordant?

Team Haas - Egy hibás elem a képletben

Scarab - Amerikai álom

Modena - Gyári Lambo az F1-ben (vagy nem?)

Spyker - Sárga + piros = narancs

Megjegyzés: az írás egy eredetileg a Retro-sorozatban megjelent cikk bővített változata.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?