Ugyan nem a Toyota autója nyerte a Monte-Carlo Ralit, hanem az elmúlt hat év világbajnoka, Sebastien Ogier, de a mutatott tempó alapján most sem nagyon lehet kérdés, hogy melyik a leggyorsabb technika a rali-vb-n: a Yaris WRC-k a 15 megrendezett szakaszból kilencet megnyertek, Ott Tanak hétszer, Jari-Matti Latvala és Kris Meeke pedig egyszer-egyszer volt a leggyorsabb. Az látszott, hogy összességében náluk, a Citroennél és a Hyundainál is egyértelműen van egyes számú pilóta, Tanak, Ogier és Neuville is messze kiemelkedett, de azért Meeke power stage-e (is) jelezte, hogy a Toyota továbbra is borzasztóan jó, talán jobb a többi autónál - Tanak csak azért lett harmadik, mert kapott egy defektet, amit a szakasz közben, a pályán kellett kicserélnie
“Azt mondtuk már korábban is, hogy veszélyesek, most megint ezt láthattuk. Remélem, hogy jönnek még fejlesztések az autónkhoz, keményen dolgozunk ezért. Viszont Tanak tempója erős volt és Kris power stage-e… oké, egész nap arra spórolt a gumijaival, de négy másodperccel volt gyorsabb bárkinél és hattal nálunk, az sok” – idézi az Autosport a Hyundainál versenyző és az elmúlt szezonok végén rendre ezüstérmet szerző Neuville-t.
“Azt tudtuk, hogy Tanakkal milyen tempóra képes a Toyota, de amit Kris (Meeke) mutatott a power stage-en, az egyszerűen hihetetlen volt” – tette hozzá a Hyundai másik versenyzője, a negyedik helyen végző kilencszeres világbajnok Sebastien Loeb.
“Boldog vagyok. Pénteken nem jól alakultak a dolgok a defekttel, de nem stresszeltünk ezen, szombattól pedig jó munkát végeztünk: másfél perccel volt előttünk Jari-Matti és Seb (Loeb), de ezt is behoztuk és odaértünk a dobogóra” – mondta a harmadik helyet szerző Tanak. Csapattársa, a Toyotánál most debütáló, a Citroentől tavaly kirúgott Meeke pedig még nála is lelkesebb új fegyvere miatt:
“Ez a legjobb autó, amit valaha vezettem, kérdés nélkül” – idézi Meeke-et az Autosport. “Nagyon jó érzés volt. Azt ne felejtsük, hogy ezt a power stage-et tavaly a Citroennel is megnyertem, de ezzel az autóval simább volt. A Yarisban úgy érzem, hogy bármit kérhetek az autótól, nyomhatom bármilyen keményen, nincs stressz, nincs aggódás” – magyarázta a brit. “Már az első szakasztól kezdve izgatott voltam, mert nem vezettem még előtte az autót szöges gumikon száraz aszfalton, szóval nem tudtam, hogy mire számíthatok. A mérnököm azt mondtam előtte, hogy ne nyomjam neki nagyon, de nem sokkal a rajt előtt úgy voltam vele, hogy ‘áh, a francba ezzel, lássuk’ és nyomtam. Fantasztikus volt.”
Eddig a bivalyerős motor jelentette az autó legnagyobb erényét, ami már a 2017-es debütáláskor is jól sikerült, de egy hosszabb fejlesztési folyamat végén, 2018 közepén homologizálták az új verziót, ami annyi plusz teljesítményt jelentett, hogy az erősorrendben az élre kerültek – Sebastien Ogier és Thierry Neuville is többször utalt a GPS-adatokra, amelyek egyértelműen megmutatták ezt.
A motor a nagy lóerő mellett vezethetőségben is sokkal kezesebb lett, jóval mélyebben adta le a nagy nyomatékot, így pedig főleg a lassú részeken komoly előnyt jelentett a pilótáknak, sokkal simábbá, hatékonyabbá váltak a kigyorsítások. Az erőforrást egyébként nem Tommi Makinen és finn csapata csinálja, hanem a Toyota gyári alakulata “faragja” Kölnben – 2019-re azonban érkezhet Makinenék nagy dobása is, ami a hajtásláncot érinti.
Makinen arról beszélt, hogy a homologizációs szabályok miatt nagyon meg kell gondolni, hogy a hajtásrendszerben mit és mikor fejlesztenek, ők pedig eddig ezt nem kapkodták el: már 2017-ben nekiálltak egy szerkezeti változtatásnak, amelyet eddig nem mutattak be, csak tesztelték, tökéletesítették. Most viszont már közel állnak ahhoz, hogy homologizálják: teljesen megújul az első és a középső differenciálmű és a tervek szerint még sokkal nyomatékosabbá, vezethetőbbé válik ettől a Yaris WRC, amelynek főleg a murvás szakaszokon lesz majd hozadéka. Aszfalton a nyers motorerő így is komoly előnyt jelent számukra, ráadásul érkezik egy aerodinamikai frissítés is az autóra, a jobb hűtés és a jobb tapadás reményében.
Egy gyenge pontja mégis van a Yarisnak, ez pedig a sebezhetőség: az előző szezon végén kétszer is nagyon fájdalmas technikai hiba vetette vissza Ott Tanakot, gyakorlatilag ezen múlt a világbajnoki cím – a hűtő és az autó eleje túl könnyen sérül, ezen változtatniuk kell. Van olyan csomagjuk, ami extra védelmet biztosít, csak ez a tempó rovására megy: ezt láthattuk Törökországban, amikor a négy autó közül a Toyota volt a leglassabb, de csak az bírta ki a brutális pályákat, így végül nyerni tudott.
Az már tavaly is csak kevésen múlt, hogy Tanak az egyéni címet is behúzza a gyártóként már megszerzett bajnoki cím mellé, idén viszont a legtöbbek szemében ő lehet a fő esélyes - ha Ogier az M-Sport után a Citroent is feltámasztja az erősorrend végéről és azzal is bajnok lesz, akkor az egy újabb bizonyíték lesz az ő klasszisára.
