A LaStampa egyszerűen "kiábrándítónak" nevezte a Ferrari szereplését, és az lehet mondani, ez még egy felettébb szalonképes minősítése volt mindannak, amit a maranelloi gárda a számukra az év legfontosabb futamán produkált. Hogy a végére ugorjunk rögvest: jellemző volt, hogy a tifosinak nem jutott más öröm, mint hogy a dobogóra idén először feljutott Felipe Massát éltessék, elvégre a kis brazil majdnem egy évtizeden át a Ferrarinál nyomta, és még félig a magukénak érzik"
Mintha nem lenne elég, hogy az F14T semmiféle módon nem tudja felvenni a versenyt a Mercedesekkel, de már aWilliamsekkel sem, illetve a McLarenekkel és Red Bullokkal is csak ritkán - most még el is romlott. Pont Alonso alatt, aki azért jó eséllyel kipréseli az autójából a maximumot, és biztos pontszerzőnek számít, de persze akkor nem, ha beragad a váltó" Kimi egyetlen ponttal kullogott haza, és csak Magnussen 5 másodperces büntetése miatt lett végül 9. Ugyan Mattiacci előre jelezte, hogy gyakorlatilag esélytelenként mennek Monzába, de a produkció még annál is fájóbbra sikeredett, mint ami alapból kinézett.
Járt már így a Ferrari, amikor 1991-1993 között abszolút mélyrepülést élt át, egyetlen győzelem nélkül, és csak 1997-re kászálódtak ki igazából a kátyúból Jean Todt és Schumacher vezérletével. A legutóbbi nagy mérnökvándorlást követően most mindenki James Allisontól várja a csodát 2015-re; de mi lesz, ha az a kocsi sem lesz világverő, és esetleg ő is repül ennek eredményeképpen" és így tovább. Havonta egyszer felröppen Ross Brawn neve, mint univerzális megváltóé, de ne feledjük: Brawn lassan húsz éve volt acsúcson, a benettonos, majd a ferraris Schumacher-sikerekidején, meg a BrawnGP-vel; a Mercedes-sztori már igazán nem róla szólt, és lám, a sikereket meg sem érte csapatfőnökként.
Szóval, nem lesz könnyű az ágaskodó lovacskáéknál.
A magam részéről nem mernék jósolni, mikor fogjuk hallani az olasz himnuszt az eredményhirdetéskor.
