DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. március 29. péntek
F1

Méhes meglátása: Senna, alig párszor

Amikor 1990-ben először voltam akkreditált újságíró a Magyar Nagydíjon, a Hyattban rögvest nekilöktek Sennának.

Igazi F1-es pályafutásom azzal kezdődött, hogy a Marlboro sajtós hölgye, Agnés Carlier meghívott a nagy, Atrium Hyatt-béli sajtótájékoztatójukra. Először jöttek a ferrarisok , Fiorio, Prost és Mansell, aztán a McLaren-trupp, Dennis, Senna és Berger. Amikor az egésznek vége lett, irtóztató tömeg ugrott a távozó versenyzők köré, nem is kell mondani: mindenki Sennához akart közel jutni. A terem ajtajában állva kívülről is nyomtak, miközben Senna felénk araszolt a tömegben. Egyszerre jött egy nagy lökés hátulról, de mintha Sennát is megtaszajtották volna, a következő pillanatban összeütköztünk, és Senna bal könyöke elég szépen beleállt az oldalamba. Érzékelhette, mert bár rögvest tovább sodorták, ő oldalt nézett, és gyorsan annyit hadart, Sorry.



 



 

Ezt a mélyre ható találkát még néhány hasonlóan röpke alkalom követte. Vizit a McLaren-sátorban (nem volt még motorhome), ácsorgás Senna mellett a McLaren-garázs előtt, miközben a monitort tanulmányozza. Bevallom, nem mertem tőle interjút kérni. Úgy éreztem, nem vagyunk egy kategória. Egy Barrichello, Gachot, Damon Hill megközelíthető, becserkészhető - Senna nem. Aztán 1993-ban eljutottam Imolába. Az volt az a futam, ahová a péntek reggeli szabadedzés előtti utolsó percben érkezett meg, és emiatt részben izgatott, részben nagyon várakozó volt a hangulat. Oda is csapta a McLarent a célegyenes falához, mert fáradt volt.



 



 

Aztán egy évvel később (évi 1 külföldi futamot engedélyezett a szerkesztőség") úgy döntöttünk fotós kollégámmal, hogy Imola már megvolt, menjünk inkább Monte Carloba, az az igazi kaland, a Forma-1 csúcsa. Úgyhogy nem voltam ott az 1994-es San Marinoi Nagydíjon, csak két héttel később, a monacóin. Ahol Senna hiányával találkoztunk. Már nem élt, mégis minden róla szólt. Ez önmagában eléggé nyomasztó volt, aztán jött Wendlinger balesete. Teljes világvége hangulat lett úrrá a paddockon, valahogy senki sem találta a helyét. A csapatok lehúzták a cippzárt a buszok mellé épített sátrak oldalán, mintha esne. Pedig csak sírni szeretett volna mindenki"

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: