Ez a fenti mondat akár cinikusan hangozhat, noha igaz. December végére minden elcsöndesedik, legfeljebb a hol érdekesebben, hol unalmasabban összepakolt szezonértékelők, visszatekintők látnak napvilágot. Ugyan mindig jó újra végigpörgetni az elmúlt évadot, a szaklapoknak, internetes oldalaknak ez afféle kötelező házi is egyben, noha az idei évvel kapcsolatban olyanhú, de sok elemzésre nem volt alkalom, mert minden Vettelről szólt.
És akkor jött a hétszeres világbajnok esése Meribelben, ami aztán - érthető és méltó módon - mindent vitt. Persze, voltak kommentek rögvest, nehogy már ez legyen a világon a legnagyobb probléma, hogy "a milliárdos Schumi" "beverte a fejét", de szerencsére nem ezek a hangok voltak a mérvadóak.
Sok mindent nyomon lehetett követni abban a bő egy hétben, ami a december 29-i baleset óta történt. Egyrészt elképesztő nyomozás indult meg annak felderítésére, hogy mi is történt. Csak ebben az egyben is óriásit változott kép: onnantól, hogy Schumi nem kijelölt terepen, 80 kilométerrel száguldozott őrültként, egészen odáig - amit ma leginkább valószínűnek tartanak -, hogy a fia társaságában volt, egy gyerekcsoportot kísért, felsegített egy elesett kislányt, ezért tért le a két pálya közti részre a szűzhóba, és ott esett ő maga is a hó alatt megbúvó sziklának ütközve.
Azt, hogy az agyának sérülése mennyire súlyos, gyakorlatilag csak találgatni lehet, hiszen minden félelem és bizakodás ellenére csupán akkor fog kiderülni, amikor felébred a kómából (remélhetőleg felébred), és a valós életben egyértelműen láthatóvá válik, mi a helyzet. Nem lesz könnyű pillanat az sem, vélhetőleg"
Aztán eléggé érdekes volt figyelni, hogy miközben minden felöl özönlöttek a jókívánságok - kiemelném David Coulthard és Mika Häkkinen levelét -, mégis egy kis nekrológ-hangulat lett úrrá sokakon. Egyszerre úgy kezdtek beszélni Schumacherről, mint amikor lezárt életművet értékelünk. Kétségtelen, Schumi F1-es pályája 2012 végén végérvényesen lezárult (ha bárkinek lettek volna kétségei, most már tényleg biztos"); nyilván, visszavonulásakor is sok helyütt felidéződött a Forma-1-ben töltött 20 éve, de a mostaniSchumacher-karrier-méltatásokba jócskán vegyült egyfajta melankolikus nosztalgia, amikor egy nagy személyiséget búcsúztatunk"
Tán a legjellemzőbb volt a legnagyobb példányszámú német bulvárlap, a Bild honlapja: szinte az első pillanattól fogva vezető fejléc-hír volt a Schumacher-dráma, és csak a 9. napon került le onnan, oldalra, ám egy nappal később újból "visszaküzdötte" magát, mivel az ügyészség aznapra (szerdára) ígérte a sajtótájékoztatót. Mondani sem kell, hogy a Bild, a nagy ügynökségekhez hasonlóan, azonnal saját tudósítót küldött a helyszínre.
Az egészben persze a legszörnyűbb továbbra is maga, szegény Michael Schumacher. Hogy mi lesz belőle. Tényleg, és itt újfent teljesen mellékes, hányszoros világbajnok és hogy milliárdos-e"
Igen, az a nap, amikor felébred. Biztos, hogy egy másfajta élet kezdődik a számára. Ahogy Frank Williams mondta a túlélt autóbalesete után: Anotherkind of life"
