Tény, hogy mindig is voltak ilyen machinációk. A legrémesebb volt tán az 1950-es években, amikor még megengedett volt az autócsere. Ott tényleg szívtak a No.2., No.3. pilóták. Ha kiesett egy Ascari vagy Fangio, simán lehívták a pályáról a csapattársat, az kipattant a kocsiból, Ascari meg Fangio pedig robogott tovább.
Rémes belegondolni is, milyen lenne, ha élne még ez a szabály"
Aztán ott volt a Ferrari néhány ominózus esete: az 1999-s Malajziai Nagydíj, amikor a balesetből visszatérő Schumi nagy kegyesen átadta az 1. helyet a távollétében vb-esélyessé előlépett Eddie Irvine-nak, a 2002-es Osztrák Nagydíj, ahol Jean Todt fenyegető utasítása nyomán lassított le az utolsó kör célegyenesében Barrichello, hogy nyerhessen Schumacher; majd a 2010-es Német Nagydíj a hírhedett "Fernando is fasterthanyou" rádióbeszólással, amikor Massa kellett utat adjon a győzelem felé Alonsonak.
Akkor ezekért az akciókért szinte pokolra küldték volna a maranellóiakat, mondván, ilyen gazemberek, meg olyan szemetek.
Most Sepangban két istálló is a nyílt csapatutasítással operált, a nézők százmilliói hallhatták, miként zajlik az élet aboxutca falánál és a pályán. Máris sok minden érv és ellenérv hangzott el - nyilván én sem tudok sokkal okosabb lenni. Az a vélemény, miszerint a F1 csapatsport, igaz. Szinte irreális is, hogy van 500-700 ember, aki azért dolgozik éjt nappallá téve, hogy a két, a piramis csúcsán álló pilóta minél sikeresebb legyen - és ezzel megédesítse az otthoni munkatársak, de még a portás vasárnapját is. A csapat az, amelyik odateszi az autót a versenyzők feneke alá, a csapat végez a konstruktőri tabella valahányadik helyén, és ez alapján fizet Bernie. Tiszta sor.
De ott a pilóta. Aki mégis csak a csapat arca lesz. Mindig a pilóta az első - a közvetítésben, a hírekben, a szimpátia-rangsorban. Ennél fogva - lehet, hogy ez igazságtalan, de így van - sokkal inkább az ember versenyez, nem a gép, amiben ül, és a siker felé röpíti.
Nem Vettel védőbeszédét mondom, félreértés ne essék. Ãm tisztában kell lenni vele, hogy van ez a versenyzőtípus, aki képtelen megrendszabályozni magát (másokról nem is beszélve), ha a győzelem szagát érzik. Ilyen volt Senna, ilyen volt Schumacher, szerintem ilyen Hamilton is. És mint láttuk, Vettel is.
NicoRosberg nem ilyen, ha fogcsikorgatva is, de ott maradt a csapattárs mögött. Ez is tiszteletre méltó a maga nemében - azért kíváncsi lettem volna, ha Lewist oktatja ki Ross Brawn ugyanígy, mi történt volt. Lehet, hogy még egy csapatutasítás ellenére végrehajtott előzést láthattunk volna. És lehet, hogy ezért a magatartásért - "ösztönért"?, rebellisségért?, pofátlanságért? - világbajnok Hamilton és Vettel, Rosberg pedig nem.
A legjobb az lenne, ha betiltanák a rádiózást. Kialszanak a piros lámpák, fiúk, nyomjátok, lássuk, mire mentek. A csapat már megtette a magáét, most jöttök ti.
Nyilván, csak álmodozom.
