| |
Kezdet (AFM 2005/5 - Különvélemény)
2005.05.01, vasárnap 10:23

Végre láthattunk egy izgalmas, jó világbajnoki futamot. Annyira jót, hogy sokan már-már úgy vélték, hogy „minden idők” legjobb versenyével volt dolgunk.

Mások azért szolidabban fogalmaztak, de első, érthető lelkesedésében és jókedvében még Héder Barna is azt mondta a televízióban, hogy talán tíz éve ez volt a legizgalmasabb befutó, és akár még igaza is lehet, eszemben sincs utánaszámolni. Ha engem megszorongatnának, azért még nála is szűkebb időhatárt vonnék, talán öt évet, de a legjobban azt hiszem akkor járunk, ha nem kötjük egy másik dátumhoz ezt a valóban nagyszerű élményt. Már csak azért sem, mert mindenkinek más az ízlése, és ki tudja, talán még olyan ember is van, akinek ez a mostani sem tetszett. Amit persze nem hiszek.

Ennek az imolai versenynek a dátumát azonban nem árt, ha mindenki megjegyzi magának. Mert az tagadhatatlan, hogy valami olyan történt, amire már nagyon-nagyon régen nem volt példa (lásd a fenti becsléseket), nevezetesen, hogy egy világbajnoki futamon egészen az utolsó másodpercekig ne lehessen tudni, kié lesz a győzelem! És ha egyszer megtörtént, akkor remény van rá, hogy a jövőben végre, talán többször, illetve gyakrabban is megtörténik.

Én legalábbis erre számítok.

És ettől a véleményemtől nem riaszt el annak a tudata sem, hogy ami Imolában történt, az részben a vakszerencsének, és véletlenek egész sorozatának köszönhető. (Arra meg végképp nem térnék ki, hogy van-e egyáltalán véletlen, hiszen ami innen nézve véletlen, amonnan nézve lehet, hogy éppen szükségszerű, de ebbe tényleg ne bonyolódjunk bele a Forma-1 ürügyén.) Továbbá annak ellenére, hogy én vagyok Balczó Bandi azon mondásának a legfőbb apostola, hogy a sportban a „ha”-val kezdődő mondatokat ki sem érdemes mondani, most úgy látom jónak, ha néhány ilyen „ha”-t az alábbiakban fölvázolok.

Például mi lett volna, ha Schumi nem rontja el a második edzését?... Lelép a rajtnál, faképnél hagyja a két fiatalt, és egy ásítóan unalmas verseny végén jelenti, hogy a Ferrari ott van ismét, ahol volt.

Meg mi történt volna például, ha Kimi Raikkönen McLarenje nem adja be a kulcsot úgy a nyolcadik kör táján?... Feltehetően csont nélkül végig megy, és ugyanolyan dögunalomba taszítja az egész versenyt, amilyenbe öt éven át Michael Schumacher szokta volt taszítani.

És mi van, ha a „nagy öreg” továbbra is úgy gondolja, hogy nem érdemes fárasztania magát (lásd Melbourne, és lásd Sepang), és végignyaralja az egész versenyt a középmezőnyben?... Akkor Alonso kispárnát tesz a feje alá, és szunyókálva nyeri, a szintén dögunalmas versenyt.

Mindezt csak azért említettem meg, hogy belássuk, mennyi minden kell ahhoz, hogy egy verseny jól, azaz izgalmasan alakuljon. Meg, hogy elmondhassam újfent, mint már annyiszor, ebben a technikába szédült világban, hogy legfőképpen és alapvetően EMBER kell hozzá, mégpedig olyan ember, aki akár csodákra is képes!

Például egy Schumacher, és mögötte Ross Brawn, aki kiszámolja, hogy a verseny feléig csak spórolás gumival és benzinnel, aztán, amikor már kitisztult a pálya, gyerünk, mindent bele! Azt a két másodpercet körönként, amit Schumi bele tudott tenni!...

Aztán egy Alonso, mögötte a jól zsugázó Briatoréval, aki megérzi, hogy ellenfele gyorsabb ugyan, de mégsem eléggé gyors ahhoz, hogy megelőzhesse. És ahelyett, hogy száguldva menekülne a vesztébe (bele az előtte lévő bolyba, ahol bármi megtörténhetett volna), inkább visszavesz egy kicsit a tempóból, de csak annyit, ami még tartható, és kiszélesíti az autóját, ahogy azt kell…

És akkor már tökmindegy, hogy Michelin, vagy Bridgestone, hogy Renault, vagy Ferrari, ilyen helyzetben már nem a gép, nem az anyag dönt, hanem az ember…

Különben is: a gépek közül az egyik, mindenütt beszart. De valami mégis történt. Valamitől felpezsdült a vérünk.

Verseny volt! Végre.

De erősen remélem, ez még csak a kezdet…

Dávid Sándor


Hozzászólások:


Kapcsolódó hírek
 
Formula 1 hírek
Motoros hírek
Rali hírek
Autós hírek
AFM hírek