| |
Krimi (AFM 2007/11-12 - Különvélemény)
2007.12.01, szombat 10:34

Először úgy gondoltam, hogy a Cirkusz címet adom a jelen rövid dolgozatnak, de aztán később - bár cirkusz ez a javából, hiszen Forma-1-es - az idei év eseményeit tekintve úgy éreztem, hogy valami erősebb kellene. Meg pontosabb.

Javaslom, induljunk el a kályhától.

Ron Dennis, többek aggályoskodó ellenvetése ellenére beállította a csapatába a tehetséges, feketebőrű újoncot, Lewis Hamiltont. Ezzel, amint az már az első versenyek után kiderült, „törököt fogott”, aki aztán egész idényben „nem eresztette” el. Számomra ez a fiaskó meglehetősen hamar megmutatkozott, és már ez év áprilisában ezt írtam ugyanezeken a hasábokon: „…Lewis ugyan nem harap, de máris mindenkit nagyon szorongat, és amennyiben ez így megy tovább, sőt megérzi még a győzelem ízét is, akkor bizony bajok lesznek. Egyrészt, mert ugyan milyen Forma-1-es mezőny az, amelyben egy „jöttment” újonc már az első évében világbajnoki címet tud nyerni?! Mire autóznak akkor itt már a többiek majdhogynem évtizedeket?...No és mit ér a zseniális Fernando Alonso két világbajnoki címe, ha most rendre legyőzi őt egy olyan csapattárs, akinek a tojáshéj még a fenekén van?!...”

Majd így folytattam: „…Ron Dennis többször is megesküdött már életében arra, hogy az ő csapatában nincs kimondva, hogy ki az első, és ki a második versenyző, azaz egyikük sincs korlátozva abban, hogy a legjobb tehetsége szerint versenyezzen. Ez persze messze nincs így, és én már most izgatottan várom, hogyan oldja majd meg Ron ezt a kialakulni látszó, igen súlyos helyzetet. Mert azt biztosra veszem, hogy nem engedheti meg, hogy Hamilton legyen az idén a világbajnoka, illetve, csak akkor engedheti szabadjára, ha mindazok a szponzorok, amelyek Alonsó támogatására adták neki a pénzüket, ebbe beleegyeznek. Ha nem, akkor bizony baj van. A magam részéről máris várom, hogy mikor, és hogyan törik majd meg Hamilton szédítő sorozata, és miként alakul majd az idei világbajnokság oda, hogy a várt nagy párviadal foglalja el a nézőket, Kimi és Alonso csatája. Nem hiszem, hogy tévednék, bár szeretném.”

Hát nem tévedtem!

Sőt, a fenti elemzésemet lépten-nyomon hangoztatva, kollégáimtól azt kaptam, hogy „összeeseküvés elméleteket gyártok”, holott csak logikusan végiggondoltam a dolgokat. Az események pedig ezt a világos logikát követték: Monacóban, amikor visszafogták, akkor Hamilton még tökéletesen tartotta magát az utasításokhoz. „Az én autómon a kettes rajtszám van, tehát én vagyok a második versenyző.” – mondta. A Hungaroringen viszont már másképp látta a dolgokat, és nem csak felrúgta a megegyezéseket, hanem minősíthetetlen hangon támadt rá patrónusára és kenyéradó gazdájára, Ron Dennisre. Utána viszont nyilván elbeszélgettek vele arról, hogy hol lakik a Jóisten, mert amikor Alonso saját hibájából nagyot bukott Fujiban, és odadobott még tíz pontot Lewisnek, a következő versenyen a „jó tanuló” Hamilton a sóderágyban kötött ki, visszaadván a spanyolnak újra az eredeti esélyét, az utolsó futam előtt.

Vagy nézzük a másik oldalt. Miután Kimi csetlett-botlott, a Ferrari kénytelen-kelletlen Massát futtatta, hogy ki ne essem a versenyből. Szerencséjükre Alonso sem remekelt, tehették. Ekkoriban Massa boldogan arról vizionált, hogy milyen szép is lesz világbajnokságot nyerni. De aztán Kimi magára talált, nyerni kezdett, Massával is „leültek beszélgetni”, s attól kezdve a kis brazil arról biztosított mindenkit, hogy „Számomra a legfontosabb, hogy Kimit támogassam a világbajnoki cím elnyerésében!” El ne felejtsem: Massával eközben a Ferrari aláírt egy három éves szerződést. Ennyiért egyébként én is hagytam volna Raikkönent elől menni.

Végül eljött az utolsó, a brazil verseny. Olyan gyomorszorító izgalmakkal, hogy az ember szinte belepusztult. Az én gyomrom is belefájdult, hiszen az én elméletem helyességéről volt szó, s arról, hogy belelátok-e valóban a Forma-1 urainak a kártyáiba?! Őszintén szólva fogalmam sem volt arról, hogy tudják az adott körülmények között Hamiltont kigolyózni, csak tudtam, hogy kigolyózzák.

Erre „kigolyózta” saját magát. Véletlenül megnyomta a start gombot menet közben. (Vagy egy technikus beütött néhány billentyűt a boxban a számítógépén, mereven nézte az óráján a múló másodperceket, majd újból leütött néhány beütött, és a McLaren megtáltosodva ment tovább.)

„Odaát” ezalatt, a Ferrarinál gondosan kiszámolták, mikor és hogyan engedi el Massa Kimit, hogy világbajnok lehessen. Ezt az egész világ tudta ugyan az első perctől, de érdekes módon sem akkor, sem utána, nem háborodott fel ezen a csaláson senki. Farizeus világ! Ha lelassít, úgy engedi el, a sportszerűség lángpallosú felkentjei teleüvöltötték volna a világsajtót. Azaz: lehet, hogy mégsem! Mert mi is történt?...

Az „isteni gondviselés” most büntette meg igazán a vétkes McLarent, és szolgáltatott igazságot a meglopott Ferrarinak, és végre a hét éve küzdő karizmatikus közönség-kedvenc Kimi Raikkönenennek! Mindenki azt kapta tehát, amit a legjobban szeretett volna – hallatlan izgalmak közepette. A Forma-1 Cirkusz talán a legjobb évadját zárta.

Csak így tovább!

Dávid Sándor


Hozzászólások:


Kapcsolódó hírek
 
Formula 1 hírek
Motoros hírek
Rali hírek
Autós hírek
AFM hírek