Az ország eddig egyetlen szempontból írta fel magát igazán komolyan az F1 térképére, mégpedig a Hungaroringgel, amely idén már zsinórban a 29. alkalommal látja vendégül a mezőnyt - ezzel pedig a mindenkori harmadik leghosszabb sorozat birtokosa Monaco és Monza mögött.
Az első Magyar Nagydíjat azonban nem 1986-ban, hanem ötven évvel korábban, 1936-ban rendezték, Budapesten, a Népliget körül húzódó pályán. A futamon rajthoz álltak az akkori autóversenyzés legnagyobbjai, a szűk, kanyargós vonalvezetés pedig kiváló terepet szolgáltatott Tazio Nuvolari erőtlenebb Alfa Romeójának ahhoz, hogy újabb fricskát adjon a Mercedesnek és az Auto Unionnak.
A rendezvény sikerén felbuzdulva 1937-re és 1938-ra is kiírták a futamot, ezek viszont a fokozódó politikai feszültség miatt elmaradtak, a világháború pedig hosszú időre elfojtotta a versenyrendezési reményeket.
A nemzet néhány volánművésze azonban ekkorra már le tudta tenni a névjegyét ebben az elit klubban. Az 1873-ban az Osztrák-Magyar Monarchiában, Szeghalmon született Szisz Ferenc volt az úttörő, aki hamar belecsöppent a szárnyait bontogató autóversenyzés világába. Lakatosként, a mérnöki szakma iránt érdeklődve ugyanis Párizsba, az autóipar akkori központjába sodort az élet.
A Renault-nál az autóban utazó szerelőként szerezte első versenyélményét 1902-ben, ám amikor a márka egyik alapítója, Marcel Renault halálos balesetet szenvedett a Párizs-Madrid futamon, a cég két évre leállította versenyzési ambícióit.
Visszatérésüket követően, 1906-ban már Szisz Ferenc vezette az egyik autót a történelem első, Le Mans környékén rendezett nagydíján. A kétnapos megmérettetés végén a magyar versenyző szelte át elsőként a célvonalat, sikerében pedig segítették őt a Michelin abroncsai, hiszen azok tartóssága miatt a főbb riválisainál kevesebbszer, "csupán" 19-szer kellett defekt miatt kereket cserélnie út közben.
A következő évek nagydíjain már nem volt szerencséje - a második helyen végzett még 1907-ben, amikortól 30 liter / 100 km-es üzemanyagkorlátot vezettek be, ami furcsa módon nagyon hasonló arány ahhoz, ami miatt sokan a jelenlegi Formula-1-et is kritizálják.
Szisz 1909-ben távozott a Renault-tól és saját műhelyet nyitott Franciaországban, hamarosan pedig a versenyzéssel is szakított. A nyomában is feltűnt viszont még néhány magyar származású pilóta a világ legendás pályáin.
.jpg)
Az 1896-ban Szécsényben született Nemes István 1926-ban az Indianapolis 500-on is rajthoz állt - igaz, az USA-be emigrálva már amerikai színekben és Steve Nemesh néven tette ezt. A 22. helyről rajtolva azonban 41 kör után kiesett műszaki hiba miatt.
1930-ban csöppent bele a nagydíjak világába Hartmann László, aki nyolcévnyi próbálkozás során győzelemig nem jutott el a legnagyobbak között, hegyi megmérettetéseken azonban kiválóan szerepelt, és 1937-ben egy német lap Európa 13. legjobb autóversenyzőjének nevezte meg. Pályafutása tragikus véget ért az 1938-as Tripoli Nagydíjon, ahol Maseratija összeakadt a későbbi F1-es világbajnok, Giuseppe Farina autójával, és Hartmann a pálmafáknak csapódva végzetes gerinctörést szenvedett.
Az 1980-as években Kesjár Csaba adott új löketet a magyar versenyzési reményeknek, aki 1987-ben F1-es próbalehetőséget is kapott a Hungaroringen a Zakspeedtől, 3 kör erejéig. Sajnos azonban soha nem derült ki, mire lett volna képes pályafutása során, hiszen a következő évben balesetben életét vesztette egy F3-as versenyen a Norisringen.
Baumgartner Zsolt történetére pedig bizonyára már sokan emlékeznek, hiszen a Formula 3000-ben vezető pilóta jókor volt jó helyen, amikor a Jordannek a 2003-as Magyar Nagydíjon hirtelen versenyzőre volt szüksége a bokasérülést szerző Ralph Firman helyett. Zsolt két futamra ugrott be, majd a következő szezon végigversenyezhette a Minardival, és megszerezte az ország eddigi egyetlen F1-es pontját is az Indianapolisban elért 8. helyével. Neve mellett 20 nagydíjrajt áll.
Napjainkban köztudottan két magyar autóversenyző vitézkedik a világ élmezőnyében - Kiss Pál Tamás idén az Auto GP-ben szerepel, Michelisz Norbert pedig a túraautózást választva a WTCC-ben teljesít immár ötödik egész szezonjában.
A pálya és a versenyzők mellett azonban még egy fronton kivette már a részét Magyarország a nagydíjversenyzés sikereiből. Az Olaszországban magyar kivándorlók gyerekeként 1891-ben született János Viktor (Vittorio Jano) a tervezőasztalt választotta, és például Nuvolari néhány híres, győztes autójának megalkotásában is fontos szerepet játszott.
