A szombat esti szakaszok nem úgy sikerültek, ahogy a fiúk eltervezték. Egy defekt és a rossz gumiválasztás miatt jelentős hátrányba kerültek a kategória társaikkal szemben. A Mitsubishi Lancer legénysége vasárnap megkezdte a felzárkózást, három alkalommal is a kategória harmadik időt autóztak. A 10. gyorsasági szakaszon azonban megforogtak, ezzel pedig a dobogós álmok is szertefoszlottak. A viszontagságok ellenére az mindenképp bizakodásra adhat okot, hogy a második versenynap a Laroco MSC párosa könnyedén tartotta a lépést a hármas géposztály legjobbjaival.
Budavári Zoltán: - A szombati első körre nagyon készültünk, mert ott még világosban, szürkületben mentünk. Az első gyorson egy átlagos jó kezdést nyújtottunk. Viszonylag közel voltunk az elejéhez. A második szakasznak nagyon neki kezdtünk, Bánkútig apait-anyait beleadtunk, nagyon jól felszaladtunk. Aztán elfordultunk lefelé az utolsó 8 kilométerre és az ötödik kanyarban elkezdtem érezni, hogy a jobbos kanyarokban elkezd úszni az autó hátulja. Éreztem, hogy ez egy bal hátsó defekt. Nem volt mit tenni, ott nem lehet félreállni, ezért leküzdöttük magunkat. Lejöttünk egy olyan idővel, amire ketten azt mondtuk a kocsiba, hogy defekttel ez nem is olyan rossz. A középmezőnytől 10-15 másodperccel maradtunk el.
A második körben viszont nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy kellett volna. A legkeményebb gumival mentünk és ez nem volt egy jó döntés. Senki más nem ment ilyen keverékkel, csak mi. Ennek meg is lett az ára. Csúszkáltunk a féktávokon, a kanyar íveken. El voltam szontyolodva kicsit, miután befejeztük a szombati napot. Csökkenteni akartuk a hátrányunkat, ehelyett tovább nőtt a különbség.
A vasárnapi első kör viszont nagyon jól sikerült. Ebben a körben kétszer harmadik időt autóztunk a kategóriában, úgy, hogy közel voltunk az elsőhöz is. Én nagyon bizakodó voltam, hogy még bármi lehet, akár a dobogóra is felérhetünk a végén. Ennek szellemében kezdetem a második kört. Az első gyorson még faragtunk hetet a hátrányunkból, így már csak tizenhat másodpercre voltunk a dobogótól. Úgy gondoltam, hogy ezt le tudjuk faragni az utolsó két szakaszon, ezért nagyon bekezdtem Kánón. A pálya közepén egy jobb3-ban besokalltunk, kicsit nagy volt a tempó, keresztbe álltunk és becsúsztunk szembe az árokba. Szerencsére ki tudtunk jönni. Ezt követően már egy kicsit visszafogottabban vezettem a gyorsasági utolsó harmadán. Még így is közel voltunk az ellenfeleinkhez, de éreztem, hogy ezzel a hibával elúszott az esélyünk, hogy dobogóra álljunk. Aztán az etapon a jobb első kerekünk is megadta magát, tehát ezen a szakaszon is szereztünk egy defektet, de ez nem hátráltatott. Kicseréltük, legalább gyakoroltuk a kerékcserét, úgy is tervbe volt véve! Az utolsó szakaszon már úgy voltam vele, hogy jó lenne befejezni a versenyt ezért ott már nem forszíroztuk. Boldogok vagyunk, de lehetet volna szebb is, közel volt az érem, de ez egy másik versenyre marad.
A Miskolc Rallye sosem volt a szívem csücske, mindig történt, történik velünk valami, ezek a pályák feltétlenül nem is a legjobbak számomra, de még így is a 3-4. helyen tudtunk autózni, ez bíztató a jövőre nézve. A csapat jól vizsgázott. Kisebb hibák ugyan mindenhol voltak, de ez benne van. Ezek a dolgok ugyan úgy előfordulhatnak egy összeszokott csapatnál és egy rutinos navigátornál is. Szerintem jó úton haladunk, sok verseny van hátra ebben az évben és szerintem jó döntést hoztam mind a csapattal, mind a navigátorral.
Kovács Szabolcs: - összességében egy izgalmas és mozgalmas hétvége volt. Én élveztem az esti szakaszokat, de nagyon nehéz volt, hiába tudtunk este is tréningezni, versenytempóban teljesen más a pálya. Hiába van lámpasor az autón, ami hatalmasat világít, egészen más dolgokra kell figyelni, nem lehet ugyan úgy tájékozódni, mint fényes nappal. Azt is meg kell tanulnom, hogy ha defektet kapunk, vagy történik valami rendellenes, az ne zökkentsen ki a ritmusból. De remélem, hogy ez a rutin idővel és a kilométerekkel megjön majd. A vasárnapi nap, már világosban jól sikerült. Elkapott minket a versenyláz, láttuk, hogy tudunk javítani, feljebb jönni. Volt egy megforgásunk, de ez az autósport, ez része a játéknak. Szerencsére komolyabb baj nem történt, tudtuk folytatni a versenyt. összegségében tetszett, élveztem a Miskolc Rallye-t! Sokat kell még tanulnom és boldog vagyok, hogy a magyar rali egyik fellegvárának számító futamon rajthoz állhattam és sikerült célba érnem, amit ezúton is köszönök Budavári Zolinak, a csapatnak és a támogatóinknak!
