Rongits Attila- Hannus László: „A Veszprém Rallye valahogy sosem alakult úgy, ahogy azt szerettem volna, vagy technikai probléma miatt nem értem célba, vagy tetemes időhátránnyal… Ebben az évben az utóbbi „teljesült”
Az első nap végén az abszolút 15. helyről vártuk a vasárnapi folytatást. Nem túl fényes eredmény, de egyértelműen tudtam az okát. Nem szeretem ezeket a nagyon kigyúrt pályákat, meglepő módon, már egy kör után kijöttek az éles sziklák és bevallom férfiasan, én ilyenkor belementem a lazába, csak ne üssem meg az autót. Ebből kifolyólag az időnk sem lett annyira jó… A többi részen pedig, ami nem volt ennyire durva, ott már kezdtük élvezni, kézi fékeztünk, csúszkáltunk egy kicsit keresztbe. Egy-két helyen a saját porunkba mentünk bele, az alagútnál az első gyorson teljesen le is kellett lassítanunk, mert nem láttam a bejáratát. Ekkor még bíztunk benne, hogy az óvatosság meghozza gyümölcsét…
A vasárnapi nyitó kört is elóvatoskodtuk, a második sólyi szakasz második kilométerénél kapott defektünk pedig végleg megpecsételte a sorsunkat. Nem akartunk megállni, mert akkor még több időt veszítünk, így vészvillogóval lecsorogtunk a gyorsaságiról, viszont eléggé hátracsúsztunk. Túlságosan vigyáztam az autóra, nem akartam a sziklás részeken átnyomni. Megpróbáltunk derekasan helytállni, ami többé-kevésbé sikerült is. A záró két szakaszon már csak az élményautózás maradt. Ezeken már időben is kezdtünk felzárkózni a többiekhez, de ez a pálya nem nekem való, nem az én versenyem!
Egy időre elköszönünk a magyar bajnoki futamoktól, a következő versenyünk augusztus közepén a Harrach Rallye lesz Ausztriában. Ezen minden évben rajthoz állunk, ugyancsak murvás verseny, csak szombathely rali stílusú. Az elmúlt évben azt a versenyt sikerült megnyernünk, ezért életünkben először 1-es rajtszámmal indulunk. Inspirál minket, remélem, hogy jobban fog sikerülni, mint ez a verseny!”
