| |
Megfutamodás, vagy józan ész? - 2. rész
2012.08.12, vasárnap 09:00

Valentino Rossi és a Yamaha. Felmelegített káposzta, vagy valóban működhet jól az újrakötött házasság? Lehet-e bírálni a „Doktort” azért, hogy egy elsőre logikusnak és érhetőnek mondható döntést hozott meg?

Ahogyan a magán jellegű hagyományos vagy éppen elektronikus levelezés, úgy a folytatásos vagy éppen több részes történetek és cikkek sem tartoznak az erősségeim közé. Szeretek mindent egy slunggal letudni, emellett pedig nem vagyok híve a félbe hagyott dolgoknak. Ez esetben azonban muszáj kivételt tenni, hiszen egy olyan témáról van szó, amelyet egyszerűen képtelenség egy-két bekezdésben letudni. A ma hajnalban megfogant első rész óta még egy huszonnégy óra sem telt el, mégis azóta számtalan dolog átfutott a fejemben, illetve köszönhetően a kedves olvasóink némely kommentjének újfent rá kellett jönnöm, hogy a számomra egyértelmű szavak, vagy éppen kérdő mondatok mégsem annyira nyilvánvalóak, mint azt elsőre gondoltam. Kapásból itt van a címre ráragasztott "vitaindító kérdés" jelző. Nos, kérem szépen, csak hogy tiszta lappal indulhassak – már ha erre van egyáltalán még némi sanszom (nevet) – akkor töredelmesen bevallom, hogy a bennem megfogalmazódott két fő kérdést tettem „közhírré”.

Ez persze még bakfütty, hiszen ott van még a következő is: „Csak egy kérdés, ha sértődöttség és büszkeség vitte át akkor ez most hova lett, mert ne mond már, hogy most büszkeség visszamenni?” – írta Uti18. Ha már felmerült ez a kérdés, akkor kanyarodjunk vissza a „Rossinak három lehetősége van” c. cikkünkhöz, amelyben a „Doktor” így nyilatkozott: „A Yamahával és Lorenzóval kapcsolatos érzéseim az elmúlt időben sokat változtak, mivel az egész helyzet rengeteget módosult. A múltban Jorgeval és a Yamahával is voltak problémáim, pláne, hogy utóbbira kissé mérges is voltam, mégpedig azért, mert azok után, amit értük tettem egy igen erős versenyzőt igazoltak mellém." – mondta a kilencszeres világbajnok. Nem kizárt, hogy újfent én vagyok a túlontúl naiv, de bevallom őszintén az én olvasatomban ez leginkább azt jelenti, hogy Rossi jócskán lejjebb adott a büszkeségébő, sértődöttségéből és rákényszerítette a gyomrát arra, hogy a Yamahával együtt megeméssze Lorenzót is. Mondhatnánk úgy is, hogy ez a szükséges rossz az ő szempontjából, vagy talán némi túlzással annak a jelenségnek a fordítottja, amikor az anorexiás lenyomja a saját ujját a torkán. Itt a 33 éves motorosnak Lorenzot és a Yamaha spanyollal kapcsolatos álláspontját kell letömködnie a gyomráig.

Rossi 2002-ben (balra) és 2012-ben. Az olasz versenyzőn, aki lassan karrierje végéhez közeledik, is fog az idő vasfoga

Ez megint csak Rossi életkorára, és karrierjére vezethető vissza, hiszen nem túlzás talán ha azt mondom, hogy a „Doki” napjai meg vannak számlálva a MotoGP-ben. Legyen szó visszavonulásról vagy a Superbike-ba való távozásról, teljesen mindegy, a fő az, hogy az olasz motoros nem akar szárnyaszegett angyalként távozni a porondról. Ő igenis ott akar lenni a reflektorfényben, amikor leeresztik a függönyt és ha ennek az az ára, hogy megalázkodjon bizonyos mértékben, akkor ez az ára. Mindenesetre bebizonyosodott, hogy még kilenc világbajnoki cím és a Rossi név sem feltétlenül elég ahhoz, hogy a két év eredménytelenséget követően az ember csak úgy hipp-hopp, csettintésre ismét egy nagyszerű motoron találja magát. Felcsattan azonban a kérdés, hogy miért nem tért akkor vissza a Hondához. Amit a cikk első részében is említettem („Habár nem tudhatjuk pontosan, hogy mi zajlik a háttérben, így csak igen korlátozott mennyiségű információ birtokában formálhatunk véleményt.”) azt továbbra is tartom, így természetesen koránt sem biztos, hogy helytálló a véleményezésem, de tény ami tény, hogy a japánok nem felejtenek egykönnyen. A távol-keleti népeket (gondolok itt leginkább a japánokra, kínaiakra) sokszor az európai ember számára érthetetlen elvek és életfelfogás vezérli. Számukra a becsület, a hűség kiemelten fontos (lásd Furusawa milyen indokkal utasította vissza a Ducati ajánlatát), habár hozzá kell tenni, hogy ez a Honda versenypolitikájában nem minden esetben türköződik, mondom ezt a HRC iránti minden tiszteletemmel.

Mindennek fényében nem csodálom, hogy Rossit nem fogadták vissza a Hondánál (úgy tűnik, hogy van aki megengedheti magának azt a luxust, hogy hosszú évekig fenn hordja az orrát), viszont azt már sokkal inkább, hogy a Yamaha újraigazolta a „Doktort”. Igaz, hogy a kilencszeres világbajnok valamivel „szebben” távozott a hangvillásoktól, azonban tőlük sem éppen mosolyogva, egy lapmion party keretin belül vált meg. A visszatérése által neki és a Yamahának is engednie kellett, ez nem is lehet kérdés, azonban ezen felül leginkább Rossi számára jelent óriási kockázatot ez a lépés. Hogy pontosan miről is van szó, azt most inkább csúsztatnám a következő részig, hiszen jómagam is folyamatosan emésztem a történteket. Zárul tehát mára „Arcsi móka tára, azonban tetszik vagy sem…I’ll be back ;-)

P1Race.hu

.


Hozzászólások:


Kapcsolódó hírek
 
Formula 1 hírek
Motoros hírek
Rali hírek
Autós hírek
AFM hírek