Szép dolog az elektronika, a drótnélküli kommunikáció fejlődése, hiszen ebből mi, átlagemberek is csak profitálunk a mindennapi életben. De tény, hogy a pilóták és a csapatok közti társalgás, főleg, amióta ezt kihangosítsák a tisztelt nézők felé is, sokszor röhejessé tették az egész versenyzést. Rendben van, hogy születtek örökérvényű aranyköpések is, mint a Kimi-féle Leave me alone..., de az is miért?
Mert a mérnökök és a csapatvezérek elkezdtek úgy beszélni a pilótákkal, mint egy ATI-oktató az első tanpályás órán az ötvennyolc éves Kovács nénivel - épp csak azt nem magyarázták el nekik versenykjént kétszer, hogy az a bigyó, ami középen van, az a kormány, és ha jobbra kanyarodik az út, akkor azt jobbra kell fordítani...
Amikor legutóbb Gilles Villeneuve kapcsán Bernie Ecclestone-nal a régi idők Forma-1-éről beszélgettünk, és egyébként ő is csak keseregett, hogy az a mai módi nem az igazi, meg mertem neki pendíteni, hogy be kéne tiltani a rádiókommunikációt, úgy ahogy van. Erre csak bólintott egyet, és azt felelte, I am trying to do it.
Úgy látszik, odahatott, mert végre van egy lista legalább, hogy mi az, amit ezentúl (illetve majd a Japán GP-től) nem lehet közölni rádión a pilótával. Persze, még így is marad egy csomó dolog, amiről eldiskurálhatnak a pitwallon ülők a versenyzőkkel, például olyan dolgokról, hogy figyelmeztetik a pálya szélére és hasonlókról.
De jó, ne legyünk telhetetlenek. Ez is egy lépés vissza (előre?) az igazi versenyzés irányába, abba a régióba, amilyennek a F1-nek lennie kellene.
