DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. március 28. csütörtök
F1

Cordero - Így búcsúztatja Dávid Sándor Montezemolót

Szívem szerint di Montezemolo márki első keresztnevét írtam volna a címbe, ám amennyiben a Luca szerepelne ott, sokan talán beleesnének abba a csapdába, amelyet a két nyelv írásmódja rejt, s valahogy a Luca székére gondolnának, pedig egészen másról, sokkal gyászosabb dologról van szó.

Szívem szerint di Montezemolo márki első keresztnevét írtam volna a címbe, ám amennyiben a Luca szerepelne ott, sokan talán beleesnének abba a csapdába, amelyet a két nyelv írásmódja rejt, s valahogy a Luca székére gondolnának, pedig egészen másról, sokkal gyászosabb dologról van szó.



 

Nevezetesen arról, hogy egy "őrült olasz", név szerint Marchionne, státuszát tekintve momentán a Fiat elnöke, a nemzetközi sajtó közkedvelt kifejezésével élve "kirúgta" a Ferrari elnökét, Luca Cordero di Montezemolót, a szakma őszinte megdöbbenésére.



 

A lényeget tekintve ugyan igaza van az ezerfejű Cézárnak, ahogy valamikor a sajtót emlegették, nekem azonban lenne némi hozzáfűzni valóm, konkrétótan a "kirúgáshoz".



 



 

Igaz ugyan, hogy a márki címet nyilván csak én adományoztam Luca di Montezemolónak fentebb, lévén, hogy sejtésem szerint azt a család legidősebb fia viszi tovább, ha viszi, Luca viszont a papa, di Montezemolo márki kisebbik fia, s így a címnek nem birtokosa, bár lehet. Nem tudom. Viszont, hogy közük van a savoyai királyi házhoz az nem titok.



 

De azt tudom, és szeretném is azonnal leszögezni, hogy Luca di Montezemolo először is ÚRIEMBER, mégpedig a szó legnemesebb értelmében, ráadásul magasan képzett értelmiségi, sikeres üzletember, aki maga is volt már a Fiat elnöke, szóba került néhány éve, mint esetleges miniszterelnök jelölt (bár ebből Olaszországban mindig is fölösleg volt), a Ferrari-üzem a vezetése alatt jelenleg is sikeres a nemzetközi piacokon, Luca pedig éppen kétszer húzta ki a Ferrari csapatot, a Scuderiát fennállása két legnagyobb csávájából, tehát messze nem valamilyen Macska Jancsi, akit csak úgy ki lehetne rúgni.



 

Hanem lemondott.



 

Egyrészt, mert a jól értesültek szerint kölcsönösen utálják egymást Marchionnéval, s emiatt fölöslegesnek lát minden további együttműködést az egyébként valóban megszállottan "kirugdosó" szellemű elnökkel, másrészt nyilván belefáradt már a Ferrarival való vesződségbe, az egyébként is válsággal küzdő Forma-1 világában.



 



 

Harmadrészt pedig: mert úriember. Félreáll, hadd jussanak szóhoz mások is. Hátha tényleg ő akadályozza a Ferrari versenysikereit, bár nem ő tervezte a gyenge motort és az elégtelen légellenállású karosszériát sem.



 

A hozzáértését persze nehéz lenne vitatni.



 

Fiatal diplomás (pontosabban kétdiplomás, egy olasz és egy amerikai egyetem elvégzése után) volt, amikor a Fiathoz került, (500-as Fiattal kezdte versenyzői karrierjét), és éppen jókor ahhoz, hogy "kisegítse" az idős Enzo Ferrarit a bajból, amelyben a Scuderia éppen akkor leledzett. Nyílt titok, hogy Lucát a Fiat akkori elnöke, a feledhetetlen emlékű Signor Avocato (Ügyvéd úr), Agnelli tette Enzo mellé, asszisztensnek, hogy segítse a munkájában. És mára történelmi tény, hogy az ifjú "playboy", (magyarul talán inkább aranyifjú), aki hullámos hosszú szőke hajával még ma is, 67 évesen is úgy néz ki, mintha csak az lenne, rövid idő alatt nem egyszerűen csak rendbe hozta a Ferrarit, hanem egyik aranykorába vezette!



 

Luca kereste meg és szerezte meg ugyanis a Ferrarinak a fiatal Laudát, és Regazzonit, akik halomra nyerték a Ferrarinak a nagydíjakat, sőt Lauda két világbajnoki címét is! Ezt ma leírni könnyű, de megvalósítani ott és akkor, nem volt egyszerű dolog.



 

Először is meg kellett győzni az öreg Mágust, hogy ezeket a fiúkat szerződtesse, aztán eligazítani a fiúkat, hogy hogyan viselkedjenek az öreggel szemben. Rávenni a "link" Laudát, hogy minden verseny utáni reggelen, már hajnalban az első dolga legyen felhívni Enzót, hogy ő legyen az első, aki beszél vele, még azelőtt, hogy az öreg olvasta volna az újságokat - például.



 



 

Most, hogy Montezemolo búcsúzott, Niki Lauda nem tagadta meg magát, azon kevesek közé tartozván, akik nem felejtik el a barátaikat a bajban sem. Egy hosszú interjúban méltatta Luca érdemeit, s ennek végén azzal fejezte be, hogy: "Köszönöm Luca!"



 

Mármint azt a sok segítséget, amit fentebb az interjúban fel is sorolt. És fájlalta, hogy a Forma-1 ismét elveszíti egy gyakorlatilag pótolhatatlan emberét. Akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá"



 

Ez persze az olyan "héjákat", mint Marchionne, nem érdekli. Engem viszont érdekelne, hogy az olasz közvélemény hogyan fogadja, sőt hogyan veszi be Montezemolo lemondását. Például elfelejti-e most, amikor a Ferrari valóban mélyponton van, hogy éppen a legutolsó, legmélyebb pontról éppen Montezemolo húzta ki a Scuderiát?....



 

A történelmi esemény éppen Budapesten ment végbe, vagy legalábbis itt jelentették be, magam is jelen voltam az eseményen.



 

Enzo Ferrari halála után három évvel a Ferrari csapat már éppen 19 éve nem nyert semmit. Azaz világbajnokságot. És akkor, a már fentebb idézett Agnelli ügyvéd úr ultimátumot nyújtott be a Ferrarinak: három év laufot ad a csapatnak, és előtte mindent amit kérnek, de amennyiben nem nyernek a kapott kedvezmények ellenére sem, akkor megszünteti a Scuderiát!



 

Ez volt az a pillanat, 1991-ben, amikor leszerződtették Schumachert, amikor az Agipot felváltotta a Shell, jött Todt, és jött Brawn"és amit csak most kezdenek emlegetni, igen, akkor jött elnöknek Luca Cordero di Montezemolo!



 



 

És vele egyvégtében öt világbajnoki cím sorozatban a Ferrarinak!



 

És áradoztak mindenkiről, csak éppen az elnökről nem, vagy csak ritkán. Most viszont vigye csak el a balhét egyedül.



 

Hát elviszi.



 

Mert úriember. Ráadásul egy laza, könnyed "fiú", mondhatni még mindig aranyifjú, a megszokott kétsoros öltönyében, vagy még inkább blézerében, a római orrával és lobogó hajával, ahogy megszoktuk. Mások ilyen korban már öreg emberek, Lucáról meg például Bernie Ecclestone még mindig úgy beszél, mintha tinédzser lenne, egy rakoncátlan, állandóan visszabeszélő kamasz. (Hogy belül meg sír a lelke?)



 

Néha (mindig?) én is ilyennek látom, talán, mert együtt öregszünk.



 

De azért ne feledjük, hogy ez a "kamasz", nem is olyan régen kihúzott extra százmillió dollárt a Ferrari számára az öreg zsivány zsebéből"



 

Luca október 13-án még részt vesz Los Angelesben azon az ünnepségen, amelyen a Ferrari 60 éves Egyesült Államok-beli jelenlétét ünneplik meg, s ezer (!) autójuk vonul majd fel a Rodeo Drive-on. Az ünnepelt ma is igen kelendő a tengerentúlon, (és állítólag meg is marad külön márkának) köszönhetően az eddigi elnökének, Montezemolónak.



 

Nem tudom milyen "welcome drink"-et (remélem ezt így írják), szolgálnak majd fel neki, de remélem, hogy vöröset (pirosat), Enzo Ferrari, a Maranellói Mágus emlékére, (Feltételezem, ismerik az ide vonatkozó anekdotát. Ha nem keressenek meg bátran. D.S. Lapaj szerint blog), mert a Mesternek ez a Bűvészinasa minden elismerést megérdemel!



 

Hogy aztán a Scuderiával mi lesz?



 

Azt kíváncsian várom.



 

Az "akadály" elhárult.



 

Annyi okos ember most majd biztos kitalál valamit.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: