Mivel az építés során a pénz a vártnál korábban elfogyott, ezért csak a két előre tervezett 30 fokban döntött kanyarból csak egy épült meg. A döntött részt használatba vették, de több óriási baleset után a pályához egy új részt építettek. A végeredmény egy óramutató járásával megegyező haladási irányú, 2.6 mérföld hosszú pálya lett.
1976-ban Japán a Formula-1-es naptárba került és az év utolsó versenyét rendezhette. Az október végi versenyre Niki Lauda is elutazott, aki annak ellenére, hogy a Nürburgringen csúnya balesetet szenvedett, úgy érkezett meg Fujiba, hogy a világbajnokságban vezető James Hunttal szemben csak három pont előnye volt.
A verseny napjára a pályára eső zúdult. Lauda csak három kört teljesített és kiállt. Hunt az élen haladt, de gumiproblémákkal küzdött és kiállt kerékcserére, amikor az egyik abroncs tönkrement. A brit az ötödik helyre csúszott vissza négy körrel a futam vége előtt, egy helyezést kellett volna javítania a bajnoki cím megszerzéséhez. Hunt megelőzte Alan Jonest és Clay Regazzonit és megnyerte a bajnoki címet, a futamon Mario Andretti végzett az első helyen.
A következő évben a Formula-1-es csapatok visszatértek a pályára, Hunt nyert, habár az ünneplést elrontotta az, hogy az új, feltörekvő sztár, Gilles Villeneuve ütközött Ronnie Peterson Tyrrell-jével és a pálya mellett álló sportbíróknak és fotósoknak ütköztek, ketten közülük meg is haltak.
Fujiba ezt követően nem tért vissza a Formula-1 mezőnye, bár több nemzetközi versenyt rendeztek a pályán és fontos állomása volt a sportautó világbajnokságnak.
Szintén szoros harcot hozott az első és egyetlen túraautó világbajnoki futam 1987-ben, amikor a versenyen Pierre Dieudonne számára a második helyet kellett volna megszereznie ahhoz, hogy az olasz Roberto Ravagliától elvegye a bajnoki címet. Néhány körrel a futam vége előtt Dieudonne defektet kapott és a boxba kellett állnia, így a bajnoki cím az utolsó pillanatban Ravaglia kezébe került.
A következő évben a dán Kris Nissen súlyosan megsérült egy sportautó balesetben, amikor Kermer Porsche autójával az első kanyarban balesetet szenvedett és a versenyautó kigyulladt.
A pályát továbbra is japán nemzeti versenyekre használták, de azt tervezték, hogy az 1990-es évek végére a CART szériát is a pályára csábítsák, amely végül nem sikerült. 2000 őszén a pályát a Toyota vásárolta meg, jövőbeli autósport tervei részeként.
2003-ban a pályát bezárták és egy komoly átalakítás kezdődött, melyet Hermann Tilke vezetett. Az átalakítás során a pálya régi, döntött részét teljesen lerombolták, csak egy kis szakaszt hagytak meg belőle. Az új aszfaltcsík megnyitására 2005. április 10-én került sor. 2007. szeptember 30-án 29 év után újra Formula-1-es versenyt rendeztek a pályán. A körülmények hasonlóak voltak az első, 1976-os versenyhez, erős esőzésben került megrendezésre a futam és az első 19 kör biztonsági autó mögött zajlott, a versenyt Lewis Hamilton nyerte.
2008-ban még egyszer Formula-1-es versenynek adott otthont a pálya, de az alacsony érdeklődés és a még rosszabb időjárás miatt a FOM úgy döntött, a Japán Nagydíjat a Fuji Speedway és Suzuka váltott évben rendezi. 2009-ben Suzuka volt a soros, de a gazdasági világválság és a saját pénzügyi veszteségei miatt a Toyota úgy döntött, nem finanszírozza 2010-től a Japán Nagydíj megrendezését, így a futam Suzukába került át és a mai napig ez a versenypálya a Formula-1-es naptár része.
