Annak ellenére, hogy karrierjüket négy évtized választja el, nagyon sok párhuzam fedezhető fel Surtees és Raikkönen pályája között. Mindkettejüknek az olasz istálló hozta meg az áttörést: Raikkönen már első, Surtees második évében hódította el az áhított bajnoki címet.
- Maranellóba hívtak - mesélte az 1962 végi történetet Surtees fiatalabb kollégájának. Raikkönen második időszakát tölti a vörös csapatnál, és az angol versenyző is két esélyt kapott Enzo Ferraritól: a csapatfőnök az előző év végén is megkereste, de John, aki csak abban a szezonban váltott végleg motorokról négykerekű versenyzésre, még korainak érezte ezt a kihívást. - Enzo az irodájában ült, elég sötét volt, de ennek ellenére a napszemüvegét viselte, és a fia, Dino fényképe alatt állt a széke, amit egy falilámpa világított meg. Azt mondta, azt szeretné, ha én lennék az első számú versenyzője. Én azt feleltem, majd a stopperóra dönt, kié lesz az első szám.
Raikkönen körülnézett, a körülötte kavargó, hatalmas tömeget figyelte, a különböző korokból származó autókat. Szisz Ferenc 1906-os Renault-jának - amellyel a történelem első nagydíját nyerte Le Mans-ban - hasonmását épp akkor indították be, hangját egy 16 hengeres BRM nyomta el.
- Csak ebben az országban működhet egy ilyen esemény - tűnődött Raikkönen -, mert csak a ti országotokban van akkora történelme az autóknak, motoroknak, hogy ennyit meg lehessen mutatni belőle. És annyi ember van itt" Még sosem jártam korábban Goodwoodban, és eddig csak egy kis részét láttam. Jó lenne megnézni az összes autót, de egyszerűn nem tudok körbesétálni. Nem jutnék messzire.
A két versenyző aztán autóba ült, a Ferrari 158-ba és F2007-be - mindenki abba, amelyikről olyan kellemes emlékei voltak -, és egymás mögött teljesítették a hegyi pályát, amely a Festival of Speed lényegét adja, számos felvonuló autócsodával, sztárversenyzőkkel.
- Nem tudom, hogy pontosan ezt a kocsit vezettem-e Brazíliában - mondta Raikkönen a menet után, már sisak nélkül, de még mindig az autóban. - De kellemes emlékeket juttatott eszembe. Egy jó autó volt, egy jó évben, igaz, talán nem az egész évben. De jól végződött. A fülkéje igazából nagyon hasonlít a mostani kocsiéra, a kormány talán kissé még bonyolultabb is, mint a jelenlegi. Ami más, az a zaj, és az érzés, amikor a gázra lépsz."
- Azt hiszem, az új szabályok túl sok változást hoztak be egyszerre - vélekedett Surtees. - Néhány közülük felesleges bonyodalmat okoz a versenyzőknek, habár a mérnököknek ez egy nagy kihívás, az pedig komoly benyomást tett rám, hogy milyen megbízhatók lettek a kocsik.
- Hát, az elmúlt években a gumik nem bírták végig, ha teljes sebességgel haladtunk - válaszolt Raikkönen, betekintést nyújtva a kulisszatitkokba: -, az üzemanyag-takarékoskodás pedig igazából egész egyszerű. Nem mondanám, hogy több teendőnk van idén, mint a múltban. Egészen rossz év ez az idei, de néha így megy. Rossz szerencsénk volt, hibáztuk, és nem vagyunk olyan gyorsak, mint akarunk, a csapat. Tudjuk hol a gond, de nem lehet gyorsan megoldani. De remélem, még ebben az évben találunk valamit, ami jobban a kezemre játszik. Nem adom fel.
- A mérnöki támogatás manapság hihetetlen - vette át a szót Surtees. - Néhány éve Spában voltam a Belga Nagydíjon a Shell vendégeként, és megmutatták nekem a pálya melletti labort. Ami pontosan az is volt, egy laboratórium. Egy olajmintából meg tudták mondani, hogyan kopik a motor, mintha egy vérvizsgálat lenne. Amikor a Ferrarinál vezettem, az év első felében mindenki Le Mans-ra fókuszált, szóval szerencsések voltunk, ha előtte tudtunk találni egy mérnököt, aki ránézett bármire is. Sportautókat építettek, utcai autókat, Formula-1-eseket, és motorokat mindegyiknek, Enzónak pedig pénzügyi gondjai is voltak.
John a két Ferrari 158-ra nézett, mielőtt folytatta: kettő érkezett belőle Goodwoodba, egyik a megszokott vörös színben, a másik kék-fehéren. Surtees a Ferraritól szokatlan festéssel vett részt az 1964-es év utolsó versenyein - és így is nyerte meg a bajnoki címet -, amelynek hátterében Enzo Ferrari vitája állt az olasz autósport-szövetséggel. A vörös korábban nem csak a Ferrari, de Olaszország nemzeti színe is volt a versenyzésben.
- Körülnéztem, és találtam egy kalapácsot. Ez nem jelentett gondot, mivel akkoriban nem voltak csővázas karosszériák, hanem olyan félig héjszerkezetesek. Ilyen téren kissé le voltak maradva a Lotustól akkor. Ezért Giulio Borsari (a főszerelő), és Forghieri (Mauro Forghieri, az autó tervezője) hátat fordítottak, mintha nem is vennék észre, én pedig csapkodtam egyet.
- Ha beleülök, vezetni akarom majd - mondta Raikkönen, Surtees 158-asát nézegetve. - Talán egy napon ki fogom próbálni. Az F1-esek ezekből az időkből nagyon jól néznek ki. Olyanok, mint a szivarok kerekeken.
- Akkoriban kezdtünk el lazább testhelyzetben vezetni. Az 50-es évek végéig úgy ültek az autóban, mint a pecek. Az első Formula-1-es is ilyen volt, amit vezettem. Aztán elkezdték megérteni, hogy mik az aerodinamikai előnyei, ha a vezető fekszik. Muszáj volt, amikor az 1,5 literes motorok bejöttek, sokkal gyengébbek lettek, és mindenhonnan aerodinamikai előnyt kellett szerezni. Persze ez nem hasonlított a mai kifinomultságra. Festéket, olajt vagy gyapjút tettek a kocsira, nekünk pedig körbe-körbe kellett mennünk, miközben fényképeztek. Láthatod, hol kezdték el a felfüggesztés fontos mozgó alkatrészeit az autó belsejébe szerelni, hogy a rugók és lengéscsillapítók ne akadályozzák a légáramlást. De a lengőkarok nem voltak olyan merevek, mint a mai szénszálasak, ez pedig újabb kihívásokhoz vezetett"
Surtees és Raikkönen goodwoodi felvonulása:
