Az elmúlt évtizedekben a spái pálya számos emlékezetes versennyel megajándékozott már minket, melyek közül nehéz lenne a legjobbat, legizgalmasabbat kiválasztani. Ha mégis muszáj lenne dönteni, alighanem sokunk választása az 1998-as versenyre esne, mely mindenekelőtt egy nagy rajtbalesetről, egy nagy vihart kavaró ütközésről, egy szimpatikus kiscsapat első és egy nagy bajnok utolsó győzelméről lehet örökre emlékezetes.
Ha úgy fogalmazunk, hogy az 1998-as Belga Nagydíj rajtja nem alakult simán, akkor viszonylag enyhén fejeztük ki magunkat: a verseny a Formula-1 történetének legnagyobb tömegbalesetét hozta, melyben nem kevesebb mint 13 autó volt érintett. David Coulthard a La Source után elvesztette uralmát autója felett a nedves pályán, a falról visszacsapódott a mezőny elé, az emiatt kialakuló káoszban a mezőny több mint fele összetörte az autóját.
A futamot piros zászlóval leintették, és csak egy óra múlva indították újra, immár csak 18 versenyzővel. Hárman azért nem lehettek ott az új rajtnál, mert csapatuk mindkét autója összetört, tartalék pedig csak egy volt, Rubens Barrichellót pedig kisebb sérülése akadályozta meg ebben. Az új rajt sem alakult simán, Coulthard Wurzcal ütközött, csapattársa, Hakkinen pedig megpördült, majd Herbert nekiment, így a világbajnokság éllovasa feladni kényszerült a futamot.
Michael Schumacher ezzel óriási lehetőség előtt állt, és amikor a jordanes Damon Hillt megelőzve átvette a vezetést a versenyben, úgy tűnt, hogy a bajnokság élére állhat. A német már fél perccel vezetett egykori nagy riválisa előtt, ám a napja szomorú véget ért. A másik főszereplő ismét Coulthard volt, az ő autójába rohant bele Schumacher lekörözés közben, majd három keréken bokszba hajtotta Ferrariját, hogy ököllel vegyen elégtételt a balesetért, melyet szerinte Coulthard lelassulása okozott.
Damon Hill így ismét az élre állt, mögötte csapattársa, Ralf Schumacher következett. A Formula-1-ben a nyolcadik évét töltő Jordan első győzelme felé tartott, ám egyetlen veszély még leselkedett a sikerre: a csapattársak ütközete. Ralf Schumacher rohamtempóban közeledett a világbajnokra, aki ezen a ponton beleszólt a csapatrádióba: "Mondok most valamit, amire, azt hiszem, jobb lesz, ha odafigyeltek. Ha mi ketten versenyzünk egymással, lehet, hogy nem érünk el semmit, szóval ez most Eddie-n múlik. Ha nem versenyzünk egymással, esélyünk van egy kettős győzelemre. Ez a te döntésed."
Eddie Jordan vette az üzenetet, döntött, és arra kérte Ralf Schumachert, hogy ne támadja csapattársát. Ãgy Damon Hill vezette győzelemre az ír istállót, megszerezve csapata első, valamint saját maga 22., azaz utolsó futamgyőzelmét. Ralf Schumacher csalódottnak tűnt a díjátadón, ő is pontosan érezte, hogy ez a verseny az övé lehetett volna, ha nem adják ki a csapatutasítást...
