Bennfentes rovatunk soron következő részében a 27 éves pilóta válaszol a már megszokott kérdésekre, kicsit mélyebbre ásva a statisztikák mögött. Néhány érdekességre is fény derül, többek között arra, hogy vágyik egy kistigrisre, imádja a spanyol sonkát és néha kifejezetten lusta...

Mi volt a legjobb leckéd az élettől?
Vitalij Petrov: Minden egyes nap tanulok valami újat az élettől. Mindig találkozok olyan emberekkel, akik mondanak vagy mutatnak olyan dolgokat, amelyek segítenek, hogy fejlődjek, ha csak egy kicsit is. Egy barátom egyszer adott egy tanácsot. Ha tükörbe nézel, ne azt gondold, hogy "Milyen jó vagyok?", hanem hogy "Hogy lehetek jobb?". Nagyon fontos, hogy ne csak a babérjaidon ülj.

Ha adhatnál tanácsot fiatalkori önmagadnak, mi lenne az?
VP: Ne légy lusta. Szeretném a családomat arra kérni, hogy az iskolában még keményebb munkára sarkalljanak, hogy annyit tanuljak, amennyit csak tudjak.

Ha az idei szezon után véget érne versenyzői karriered, mihez kezdenél életed további részében?
VP: Ez egy nehéz kérdés, mert amíg csak lehet, a Forma-1-ben szeretnék maradni és nem szeretnék azon agyalni, hogy mi jön majd utána. Meg kell mondjam, van egy rakás tervem arra, hogy mit csináhatnék. Apám üzlete érdekes, ő sok más dolgot csinál és jó lenne vele együtt dolgozni.
 
Ha életed további részében egy adott helyen kellene maradnod, hol lenne az?
VP: Egy másik fogós kérdés. Nyilván szeretem Oroszországot, az erdőket és a városokat. Ez az otthonom és nagyon büszke vagyok rá, hogy orosz vagyok. Néha viszont jó olyan helyre is menni, ahol forróság van. Spanyolország nagyszerű és most Angliát is szeretem. Kivéve a vacak időjárást!

Milyen állat tükrözi legjobban a személyiségedet?
VP: Nem vagyok benne egészen biztos, hogy melyik állat tükrözi legjobban a személyiségemet, de szinte az összes állatot szeretem. A kutyákat és a macskákat nyilván, de ha lenne egy nagy házam, szeretnék egy oroszlánt vagy tigrist vagy talán egy medvét, de lehet, hogy az egy kicsit túl veszélyes lenne. Ahogy már mondtam, majdnem minden állatot szeretek, kivéve a kígyókat. Utálom a kígyókat. Én tényleg utálom a kígyókat. És beszélni is utálok a kígyókról!

Mi az, ami még fontosabb az életben, mint a győzelem?
VP: Gondoskodni a szüleim és barátaim egészségéről és boldogságáról.

Mikor voltál a legboldogabb?
VP: A pályán vagyok a legboldogabb, különösen egy jó időmérő vagy egy jó verseny után. De szerintem az is fontos, hogy a pályán kívül is boldog legyek. Ott is mindennek jól kell működnie, mert ha valami nem úgy megy a barátokkal vagy a családdal, az rossz hatással van a versenyzésre is.

Mi lenne az, amit száműznél az életedből?
VP: A lustaságot.

Milyen érzés, hogy hősnek tartanak?
VP: Megértem azokat az embereket, akik a világbajnokokat - a srácokat, akik mindent megnyer és a legjobb munkát végzik - hősnek tartják, de én még nem nyertem világbajnokságot. Néhány dolgot jól csinálok, de nem tettem még meg mindent, ami annyira különlegessé tenne.

Mi a gyenge pontod?
VP: Néha túl stresszes vagyok. Talán túl gyakran vagyok a végletek embere.

Mi az az étel, ami a legjobban passzol hozzád?
VP: Természetesen szeretem az orosz konyhát - leveseket, salátákat és ilyeneket - de szeretem a sushit és az olasz ételeket is. Imádom a spanyol sonkát és a paellát is.

Kit vagy mit csodálsz leginkább?
VP: Sok jó sportolót és atlétát csodálok - Muhammad Alit, Bruce Leet, az ilyen fajta srácokat. Sokat tanulhatok tőlük. Szintén csodálom a pilótákat, akikkel ma versenyzek. Mindenkit csodálok, akitől valamit tanulhatok.

Mi a kedvenc illatod?
VP: Húha! Néhány parfüm talán, attól függ, melyik csajról van szó! (nevet)

Olyan ember vagy, amilyen mindig is lenni szerettél volna?
VP: Soha nem hittem volna, hogy valaha Forma-1-es pilóta leszek. Amikor versenyezni tanultam, minden nap csak a fejlődésre koncentráltam és aztán valaki megmutatta az F1-et, tudtam, hogy ez az, amit csinálni szeretnék. Boldog vagyok, mert ott vagyok, ahol lenni szerettem volna, de sok van még hátra.

Mi jelenti számodra az otthon ízét?
VP: Amikor saját magam főzök otthon. Szeretek főzni. Egyedül élek, így sokat főzök és tényleg mindent el tudok készíteni, akit meg szeretnék enni, szóval ez egy jó módja annak, hogy olyan dolgokat egyek, amik az otthonomra emlékeztetnek.

Bennfentes rovatunk előző része ITT