Steward
Balogh Tamás
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2018. október 23. kedd
GP2/3

Akik a Formula-1 előszobájában ragadtak, 1. rész

Az utóbbi években sajnos számos precedens volt reményteljes karrierek félresiklására, méghozzá elsősorban anyagi okok miatt. Összeállításunk első részében olyan, néhány éve a GP2-ben versenyző tehetségeket mutatunk be, akik bár az ott mutatott teljesítményük alapján kiérdemelték, de végül nem jutottak F1-es üléshez.

gp2-premat-dppi-1

Alexandre Prémat

A francia pilóta neve elsősorban azok számára csenghet ismerősen, akik már a sorozat indulása óta figyelemmel kísérték az ottani eredményeket, vagy egyéb szériákat is előszeretettel követnek. Prémat 2005-ben egy sikeres Formula-3-as szereplés után lépett fel az újonnan megalakult GP2-be, méghozzá Nicolas Todt csapatával, az ART GP-vel. Itt két éven át vitézkedett, és a teljesítménye is remek, konstans volt, melynek eredménye egy év végi negyedik, majd harmadik hely volt. Ez így első hallásra nem mondhat túl sokat, de a francia pilótának egyáltalán nem volt könnyű dolga, nem csak a riválisait, hanem csapatársait illetően sem, hiszen mindkét alkalommal az adott szezon bajnokáé volt az ART-garázs másik fele, méghozzá ők bajnoki címük után egyből az F1-ben találták magukat, majd később ott is felértek a csúcsra. Egyikőjük egy bizonyos Nico Rosberg, aki 2005-ben nyerte meg a GP2-t, majd amikor a következő szezonra ülést kapott a Williamstől, helyére Lewis Hamilton érkezett, aki szintén rögvest lenyűgözött mindenkit. Ilyen nevek mellett pedig nem csoda, hogy végül nem a francia pilóta került a figyelem középpontjába, annak ellenére, hogy szolid, konstans teljesítményt nyújtott, dobogós helyezéseinek köszönhetően pedig feliratkozott a GP2 egyik örökranglistájára is.

Bár a 2006-os évben Prémat-t a Midland F1-es csapata is alkalmazta tesztpilótaként, az ülésért folytatott harcban az erősebb anyagi háttérrel rendelkező pilótákkal szemben elbukott, és bár a GP2-vel párhuzamosan az A1 GP-ben is versenyzett és bajnok lett, az Audi kötelékébe került, ahol a gyártó DTM-es és Le Mans Series-es (a WEC „elődje”) projektjének része volt, utóbbiban a 2008 bajnoka lett Mike Rockenfeller oldalán. A patinás német gyártótól végül 2010-ben távozott, majd egy rövid Peugeot-os kitérő után Ausztrália felé vette az irányt, ahol azóta is a V8 Supercarsban versenyez.

gp2-filippi-1

Luca Filippi

Összeállításunk első, de nem utolsó olasz tagjának is bizonyára egy cél lebegett a szeme előtt: Jarno Trulli visszavonulása után tovább öregbíteni az olaszok F1-es hírnevét, és bár nem ő volt az egyetlen esélyes arra, hogy néhány éves kihagyás után újra legyen olasz pilótája a száguldó cirkusznak, erre végül Antonio Giovinazzi idei beugrásáig kellett várni. Filippi összesen hét GP2-es szezonban indult 2006 és 2012 között, anyagi okokból kifolyólag pedig nem egy szezonban kényszerült évközi csapatváltásra, vagy nem futott teljes szezont, de amikor nem voltak ilyen gondjai, rendre tagja volt az élmezőnynek. 2007-ben a Honda F1-es tesztpilótája lett, de Button és Barrichello párosa sérthetetlennek bizonyult. Tesztelt a Super Agurival is, és bár a csapat állandó pilótájánál, Takuma Satónál is gyorsabb köridőket futott, végül nem kapott szerződést. Legjobb GP2-es eredménye egy év végi második hely volt az utolsó teljes szezonjában, 2011-ben, majd miután nyilvánvalóvá vált, hogy hiányoznak a szükséges anyagiak a továbblépésre, egy kisebb kihagyás után az Egyesült Államok felé vette az irányt, ahol 2013 és 2016 között többnyire beugró volt az Indy Carban. Ennek ellenére két évvel ezelőtt Torontóban majdnem nyerni tudott, második helyen intették le, ám anyagi okokból itt sem jutott állandó üléshez, az idei évre pedig már beugróként sem számítottak rá, így a GT-versenyzés felé fordult, a Blancpainben indul egy Lamborghinivel, de ott sem állandó tagja a mezőnynek…

gp2-luis-razia-dppi-1

Luiz Razia

A 2013-as Formula-1-es szezon elején a Marussia csapat bejelentette, hogy egy új brazil pilótával fog bővülni a mezőny, Luiz Raziával, az előző GP2-es szezon második helyezettjével. Ám az előszezoni tesztek után Razia neve végül az Ausztrál Nagydíj nevezési listája helyett a cikkünkben szereplő pilóták névsora közt kapott helyet, ugyanis a braziltól már néhány tesztnapot követően megvált a csapat, miután állandó szponzorai fizetésképtelenné váltak. Ennek köszönhetően a Ferrari fiatal tehetsége, Jules Bianchi mutatkozhatott be a Marussiával, aki a következő szezonban megszerezte csapata legelső pontjait, és tette nyilvánvalóvá, hogy jó eséllyel nem csak a Ferrari támogatása miatt döntöttek jól egy évvel ezelőtt Razia kárára. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a brazil nem állhatta volna meg a helyét az F1-ben, sőt igenis megérdemelt volna egy esélyt, de azt sajnos már nem fogjuk megtudni, hogyan élt volna vele. Merthogy a Marussia-ülés és jó néhány millió euró támogatás elvesztésével Razia karrierje nagy fordulatot vett. A GP2-ben rendszeresen jól teljesítő, majd a 2012-es évadban az ezüstéremig jutó pilóta, aki a Marussiával való szerződése előtt tesztpilótája volt a Virginnek és a Lotusnak is, csak a GT Open-ben talált magának ülést abban az évben, amelyben eredetileg a Formula-1-ben vezetett volna. A következő évben Razia visszatért a tengerentúlra és az Indy Lightsban próbált szerencsét, ahol az év végi ötödik helye ellenére sem maradhatott, anyagi okok miatt. Razia 2015-ben és 2016-ban még rajthoz állt egy-egy futamon hazája legnépszerűbb túraautó-bajnokságában, a Stock Car Brasilban, majd az idei évtől kezdve nagy valószínűséggel felhagyott az autóversenyzéssel. Jelenleg műsorvezető egy brazil autós tévéműsorban.

gp2-valsecchi-dppi-1

Davide Valsecchi

Ahogy azt Luca Filippinél is említettük, Jarno Trulli 2011-es távozásával egy rendkívül hosszú, 1969 óta tartó sorozat szakadt meg, ugyanis attól az évtől egészen Trulli utolsó versenyhétvégééig az összes Foumula-1-es szezonban volt olasz tagja a mezőnynek. Ezen a statisztikán pedig legkésőbb 2013-ban könnyen javítani lehetett volna, de akár egy évvel korábban is… Davide Valsecchi majdhogynem annyira került közel az F1-es bemutatkozáshoz, mint Luiz Razia, pont, aki előtt elhódította a GP2 2012-es kiírásának bajnoki címét. Az olasz pilóta 2008-tól a bajnoki címéig volt tagja a „Formula-1 előszobájának”, és bár egészen 2011-ig nemigen volt tagja az élmezőnynek, 2012-ben minden összeállt számára és megnyerte a sorozatot. Valsecchi a Formula-1 világától sem állt távol, hiszen 2011-ben a –mezőny hátsó felében lévő, később Caterham néven futó– Lotus tesztpilótája volt, még első szabadedzésen is részt vett, majd egy év múlva a „másik”, a Kimi Raikkonent és Romain Grosjean-t foglalkoztató Lotushoz került egyre közelebb. Ennek okán amikor Grosjean-t a spái tömegbaleset okozása miatt eltiltották a soron következő Olasz Nagydíjtól, sokaknak egyből a GP2-éllovas Valsecchi jutott eszébe, mint lehetséges hazai beugró. Végül a csapat az olaszok nagy csalódására az F1-es tapasztalattal rendelkező tesztpilótájukat, Jerome d’Ambrosiót ültették be Monzában, míg Valsecchi a GP2-es bajnoki címének jutalmaként 2013-ra megörökölte a belgától ezt a szerepkört. 

Így a következő évben Valsecchi már teljes mértékben a Lotus tesztpilótai állására összpontosított, nem versenyzett más sorozatban, csakis a csapatnak dolgozott, többek között médiaeseményeken vezetett és szimulátorozott. A szezon végére pedig meg is jött a várva várt lehetőség: Kimi Raikkonen viszonya megromlott az anyagi gondokkal küszködő Lotusszal, így miután bejelentették, hogy a Ferrarihoz igazol, „előrehozta” a hátműtétjét, és elhatározta, hogy kihagyja az év utolsó két versenyét. A megüresedett hellyel kapcsolatban pedig mindenki egyből Valsecchire gondolt, joggal, hiszen ő volt a csapat tesztpilótája. Viszont a Lotus húzta a bejelentést, és sejteni lehetett, hogy más opciójuk is van az ülésre, majd nem sokkal az Amerikai Nagydíj előtt tudatták, hogy a csapattal addig kapcsolatban nem álló Heikki Kovalainen helyettesíti majd a honfitársát. Értelemszerűen a rajongók, a közvélemény, és az egész szezonban a csapatot lelkiismeretesen szolgáló Valsecchi nagyon dühös volt. Mint később kiderült, Valsecchivel egyáltalán nem számolt a Lotus, hiszen az anyagi gondjaik miatt fizetőképes pilótára volt szükségük, sőt a pletykák szerint egészen odáig mentek, hogy megpróbálták arra a két futamra visszahívni az előző év végén visszavonult Michael Schumachert, de végül nem jártak sikerrel, és maradt Kovalainen, aki még csak pontot sem tudott szerezni az USA-ban és Brazíliában. Valsecchinek pedig több sem kellett, miután így „elbánt vele” a Lotus, ott kritizálta a döntést és magát az istállót, ahol tudta, majd távozott. Egy pár futamos GT Open-es, illetve Blancpain GT-s kitérő után ő is mikrofont ragadott, és azóta a Sky Sports F1 kommentátora és F2-es szakértője, emellett pedig Valsecchi a tavaly elindult Top Gear Italia egyik műsorvezetője is.

gp2-leimer-dppi-1

Fabio Leimer

Egy újabb GP2-bajnok, akinek nem adatott meg az általában „automatikusan járó” F1-es ülés. Fabio Leimer sosem volt egy túltámogatott pilóta, 2010-ben került a GP2-be, ahol többször megvillant, de a bajnoki címet a negyedik évében tudta megszerezni, némi meglepetésre, de viszonylag magabiztosan. Sajnos már akkor lehetett tudni, hogy Leimer jelentős anyagi támogatás híján valószínűleg nem lehet az F1-es mezőny tagja a következő szezonban. A svájci pilóta a hosszútávú versenyzés felé vette az irányt, 2014-ben a Rebellion Racing LMP1-es csapatának tagja volt, és bár értek el sikereket, a szezon végeztével kikerült a csapatból. Leimer 2015-ben a japán Super Formulában kapott állandó ülést, de már a szezon előtt bejelentette csapata, hogy a svájci fizetésképtelensége miatt nem tudják elkezdeni a közös munkát. Ezután végül Leimer „bekerült” a Formula-1-be, a Manor tesztpilótája lett, és összegyűjtötték a pénzt a hungaroringi első szabadedzés teljesítésére is, ám ez nagyban annak volt köszönhető, hogy a London ePrixen ő vezette a Virgin Formula E-s csapatának autóját. Innentől sajnos nem nagyon hallani Leimerről, jelenleg a Ferrari Corse Clienti sorozatában versenyez olyan tehetős Ferrari-tulajdonos hobbiversenyzők mellett, mint a Budapesten élő kanadai milliárdos Josh Cartu. Fölöttébb szomorú, hogy egy GP2-bajnok versenyzőnek évekkel a bajnoki címe után Ferrari-tulajok számára kiírt sorozatban kell, hogy bizonyítson, de ebből is látszik, hogy mennyit számít a szponzori támogatás az autósportban. Néha jobban, mint az eredmények.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?