Steward
Gobodics Tamás
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2018. július 19. csütörtök
F2/F3

Akik a Formula-1 előszobájában ragadtak, 2. rész

z utóbbi években számos precedens volt reményteljes karrierek félresiklására, méghozzá elsősorban anyagi okok miatt. Összeállításunk második részében olyan neves nevelőszériákban élmenő tehetségeket mutatunk be, akik bár az ott mutatott teljesítményük alapján kiérdemelték, de végül nem jutottak F1-es üléshez, viszont később a Formula-E mentőövet dobott számukra.

 03417007_063

Oliver Turvey

Turvey-t akár napjaink Gary Paffettjeként is emlegethetnénk, hiszen az évek során amolyan „örökös tesztpilótává” nőtte ki magát a McLarennél, pedig a nevelőszériákban nyújtott teljesítménye alapján akár azt is gondolhattuk, hogy hamarosan egy újabb brit versenyzőt üdvözölhet a Formula-1 mezőnye. A McLarennel való kapcsolata 2006-ra vezethető vissza, amikor az Autosport magazin évzáró gáláján megkapta legnagyobb elismerést, amit egy fiatal brit versenyző kaphat, a BRDC és a McLaren közös díját, ami egy F1-es McLaren tesztvezetésének a lehetőségét is tartalmazta.

A wokingiak végül Pedro de la Rosa távozása után, 2012-től kezdték el alkalmazni hivatásos teszt- és fejlesztőpilótaként, holott Turvey már 2009 óta minden fiatal pilóták tesztjén részt vett a csapattal. Ez a lehetőség éppen kapóra jött Turvey számára, aki pénzügyi nehézségek miatt szüneteltetni kényszerült az együléses autókkal való versenyzést egy brit Formula-3-as összetettbeli harmadik, egy Formula Renault 3.5-es negyedik és egy GP2-es hatodik helyezés után. Az ezt követő években, mint ahogy általában lenni szokott, Turvey is csatlakozott a hosszútávú versenyzés világához, ahol a Jota Sport LMP2-es alakulattal többek között egy kategóriagyőzelmet is bebiztosított a Le Mans-i 24 óráson.

Köszönhetően a mclarenes referenciájának, 2015-ben először beugró szerepet kapott az aktuális Formula-E-szezon utolsó hétvégéjén, majd a 2015-16-os idény óta szerződtetett pilóta a NIO Formula-E Teamnél, ami korábban NextEV néven volt ismert. Az együléses autókhoz visszatért Turvey a középmezőny oszlopos tagja a Formula-E-ben, legjobb eredményét nemrég, az idei Mexikóváros ePrix-n szerezte, amikor a második helyen ért célba.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a McLaren miért alkalmazza még mindig, ennyi év után is Turvey-t, akinek sose volt reális esélye egy F1-es ülés megszerzésére, főleg Wokingban, de a válasz egyszerű. Turvey ugyanis az autóversenyzői karrierjével párhuzamosan a Cambridge-i Egyetemen tanult és szerzett mérnöki diplomát, ráadásul a mesterdiplomájához szükséges szakdolgozatát nem másból, mint saját Formula-1-es aerodinamikai ismereteiből írta. Így hát kétségtelen, hogy teszt- és fejlesztőpilótaként rendkívül hasznos munkát tud végezni a 31 éves brit pilóta.

03310011_028

Sam Bird

Egy újabb brit pilóta, akinek nem sikerült F1-es üléshez jutnia, bár ő még Turvey-nél is kevésbé volt tűzközelben. 2010-ben GP2-es ülést kapott, és első szezonjában az ötödik helyen zárt, de a következő évben egyet rontott az évvégi pozícióján. 2012-ben őt választotta tesztpilótának a Mercedes Formula-1-es csapata, ahol Michael Schumacher és Nico Rosberg mellett dolgozhatott, az autót azonban csak az utolsó nagydíj után megrendezett fiatal pilóták tesztjén vezethette Abu Dhabiban.

Ebben az évben a Formula Renault 3.5-ben kapott ülést, ám itt megtáltosodott és egészen az utolsó futamig harcban volt a bajnoki címért Robin Frijnsszel és Jules Bianchival, de végül a harmadik helyen zárt. Ennek köszönhetően 2013-ban visszatérhetett a GP2-be, ahol a második helyen zárt, viszont ez pont egy olyan év volt a sorozat történetében, amikor az első három helyezett közül senki sem kapott F1-es ülést 2014-re.

Ezután Bird a sportautózás felé fordult, de a Formula-E első szezonjára leszerződtette a Virgin Racing, és azóta is tagja az elektromos széria mezőnyének. A bajnokságban egyszer az ötödik, kétszer pedig a negyedik helyen zárt, a 2017-18-as szezonban pedig a pontverseny második helyén áll. Eddig összesen hét alkalommal állhatott fel a dobogó legtetejére, beleértve a legutóbbi, Rómában szerzett győzelmét, és a sorozat egyik legértékesebb versenyzőjeként biztosan sokáig fogja az FE mezőnyét erősíteni. Bird a Formula-E mellett sportautókkal is versenyez, a 2015-ös WEC-szezon LMP2-es bajnokcsapatának is tagja volt, a közelmúltban pedig a Ferrari GT-versenyautóival állt rajthoz.

03112009_312

Antonio Felix da Costa

A pilóta, aki kétszer is lemaradt a Toro Rosso üléséről. Egy időben kétség nem fért ahhoz, hogy a portugál egyszer a Formula-1-ben fog versenyezni, hiszen már egészen hamar, 2010-ben kapcsolatba került egy F1-es csapattal, miután a Formula Renault 2.0-s bajnoki címét követően a Force India tesztpilótájává nevezte ki. 2010-ben és 2011-ben az F3 és a GP3 mezőnyét erősítette, majd 2012-ben is maradt a GP3-ban, ahol harmadik lett.

Eközben a Red Bull felvette őt a juniorprogramjába, ami lehetővé tette, hogy a szezon felénél csatlakozzon a Formula Renault 3.5 mezőnyéhez is, ahol így is negyedikként tudott zárni. A következő évben maradt a sorozatban, azonban nem tudta megnyerni azt, sőt kevesebb futamot nyert, mint egy évvel azelőtt, így a harmadik helyen zárt két jelenlegi F1-es pilóta, Kevin Magnussen és Stoffel Vandoorne mögött. Ezt látván a Red Bull, akiknek már második éve dolgozott tesztpilótaként, és több alkalommal is vezethette az autójukat, inkább a GP3-bajnok Danyiil Kvjatot választotta a visszavonuló Webber ülését elfoglaló Daniel Ricciardo helyére a Toro Rossóhoz.

Ez nagyon megviselte da Costát, és bár a DTM-be távozott a BMW-hez, titkon bízott benne, hogy egy kis szerencsével a jövőben juthat még Formula-1-es lehetőséghez. Ám a portugál ezúttal is a saját teljesítménye áldozatává vált, ugyanis minden esélye meg lett volna egy Toro Rossó-s üléshez, hiszen a Ferrarihoz átigazoló Vettel helyére Kvjatot léptették fel a „kisbikáktól”, Vergne-től pedig megváltak, így egyből két hely is megüresedett Faenzában, csakhogy most is ő volt az, aki hoppon maradt. 

Miután a Formula-3-ban kiválóan teljesítő, a profi autóversenyzés világába valósággal berobbanó Max Verstappent már 16 évesen leszerződtették a Toro Rossóhoz, már csak egy ülés maradt szabadon, és annak sorsa sem volt kérdés, látván da Costa DTM-ben nyújtott teljesítményét. A portugál csak kétszer tudott pontot szerezni a számára kevésbé fekvő zárt karosszériás BMW-vel és a bajnokság 21. helyén zárt, míg az ülés másik várományosa, Carlos Sainz Jr. megnyerte a Formula Renault 3.5-öt, így ő debütálhatott az F1-ben.

03114002_411

Da Costa ezt követően távozott a Red Bull kötelékéből, és inkább a frissen induló Formula-E-re kezdett el összpontosítani, ahol már az első szezonjában futamot tudott nyerni. 2015-ben és 2016-ban is indult a DTM-ben, ami továbbra sem feküdt neki annyira, mint az együlésesekkel való versenyzés, de egy alkalommal így is győzni tudott.

A Formula-E-ben jelenleg az Andretti Autosporttal versenyez, ahol azóta is azért küzd, hogy megismételhesse a 2015-ben aratott futamgyőzelmét, emellett alkalmanként zárt karosszériás autókba is beül, legyen az egy BMW M6 GT3 vagy egy Chevrolet a brazil túraautó bajnokságból, a Stock Car Brasilból.

Sorozatunk előző része itt olvasható, benne Alexandre Prémat-val, Luca Filippivel, Luiz Raziával, Davide Valsecchivel, és Fabio Leimerrel.

 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?