DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. március 29. péntek
F1

Tényleg rosszak voltak Alonso rossz döntései?

Gyakorlatilag sosem tudott jól igazolni, mindig volt valaki, aki egyértelműen jobb autóban ült nála - de ez vajon mindig az ő rossz döntései, vagy a szerencsétlen körülmények miatt alakult ki?

Régóta téma Fernando Alonsóval kapcsolatban, hogy a borzalmas átigazolásai miatt közel sem tudta magából azt kihozni az eredményesség terén az F1-ben, amire képes lehetett volna, a héten bejelentett visszavonulása pedig megint előhozta ezt a kérdést. Vajon Alonso folyamatosan rosszul dönt a csapatairól, vagy egyszerűen mindig olyan helyzetbe kerül, ahol nincs igazán jó döntés?

Némi túlzással akár azt is mondhatjuk, hogy sosem ült még az F1 aktuális egyértelműen legjobb autójában. 2005-ben és 2006-ban világbajnok lett az arra alkalmas Renault-val, de előbb a McLaren, majd a Ferrari volt legalább annyira erős, mint a Renault és mindkétszer a megbízhatóságnak, illetve egyéb dolgoknak (nem mellesleg a tehetségének) köszönhetően tudott győztesen kijönni a küzdelemből.

Saját bevallása szerint viszont már 2005 végén beszélt arról Ron Dennisszel, hogy a McLarenhez igazol - neki már akkor is nagyon tetszett a wokingiak autója és fejlesztése, Dennis pedig azt mondta neki, hogy ennek ő is a részese lehet. Alonso úgy érezte, hogy a Renault már lefelé megy, míg a McLaren legjobb évei még csak most következnek, így váltania kell - meg is egyeztek, hogy 2007-től átigazol. 2006-ban még így is bajnok lett a Renault-nál, de elmondta, hogy "a csapat már többször is szenvedett a teljesítménnyel, voltak dolgok, amikről nagyon mást gondoltunk, a McLaren pedig egyre erősebbnek tűnt".

Az érvek alapján ez nem tűnik rossz döntésnek: már azelőtt gyakorlatilag megegyezett Ron Dennisszel, hogy a Ferrarinál felszabadult volna Michael Schumacher helye, a Renault zuhanását jól érezte, így a legjobb opciója a McLaren volt. Ami bizonyos szempontból be is jött, hiszen legalább annyira jó volt az az autó, mint korábban a Renault, sőt, talán a mezőny legjobbja volt, de nem láthatta előre, hogy Lewis Hamilton milyen kihívások elé állítja csapaton belül. Jött a kémbotrány, a hungaroringi Hamilton-affér és a belvillongás miatt egyrészt egyetlen ponttal lemaradt a vb-címről, másrészt annyira megromlott a viszonya Dennisszel és a vezetőséggel, hogy inkább egy év után távozott.

Ez rossz döntés? Saját bevallása szerint nem érezte már jól magát és nem Hamiltonnal volt gondja, hanem Dennisékkel, akik egyértelműen a britet támogatták, így teljesen érthető, hogy inkább elköszönt. Visszatért a Renault-hoz, ami pontosan abban az állapotban volt, mint ahogy ő megjósolta korábban, alkalmatlan volt a győzelemre, de átmeneti megoldásként nem volt jobb - a Ferrarinál foglalt volt a két ülés, más csapat pedig semmivel sem volt jobb (győzelemre esélyesebb) a Renault-nál.

Aztán már 2008-ban megegyezett a Ferrarival arról, hogy 2010-ben Kimi Raikkönen helyére ül, így érthető, hogy a Brawn GP ajánlatára nemet mondott - Jenson Button világbajnok lett a csapattal 2009-ben teljesen váratlanul, de erre Alonso megint csak nem számíthatott. Aztán jöttek a ferraris évek, ahol pedig szintén kissé váratlanul verhetetlen ellenfélnek bizonyult a Red Bull. Négy évig technikai hátrányban volt a Scuderia, bármit is csinált Alonso, csak közel tudott kerülni ahhoz a vb-címhez, de annyit sosem tudott ő maga hozzátenni, hogy ellensúlyozza a Red Bull fölényét.

alonso-honda_1



Ebbe kicsit bele is fáradt, másrészt amikor 2014-ben kiderült, hogy a Mercedes mérföldekkel a többiek előtt jár, az is egyértelművé vált számára, hogy a Ferrari további évekig képtelen lesz győztes autót adni neki - a fásultsággal együtt úgy érezte, hogy váltania kell. Itt gyakorlatilag mindegy volt, hogy hova megy, az látszott, hogy a Mercedes rövid távon verhetetlen, de két betonbiztos pilótájuk volt, azonnali sikert nem remélhetett, így csatlakozott a legígéretesebbnek tűnő projekthez, a legendás McLaren-Honda újraélesztéséhez.

Ebből aztán azóta is megpróbált kilépni, de komoly lehetősége erre nem nyílt. A ferraris jóslata igaznak bizonyult, hiszen először három évvel később, 2017-ben tudott érdemben veszélyt jelenteni a Mercedesre az olasz istálló és igazából csak idén, 2018-ban jutott el odáig, hogy a teljesítményt tekintve reális világbajnoki reményei lehetnek.

A listát végignézve inkább az tűnik fel, hogy ritkán volt egyértelműen jó opciója, sosem "nyúlt bele" olyanba, mint pl. Hamilton a Mercedesszel és 2006 óta a szerencse sem állt mellé - hiszen csak egészen apró mázli hiányzott a 2007-es, a 2010-es, vagy akár a 2012-es vb-címéhez, mindháromszor jó helyzetben volt az utolsó futamon, de egyik sem jött össze. 

Az F1 történetének egyik legnagyobb, legtehetségesebb pilótája és az utóbbi húsz év egyik legnagyobb egyénisége - óriási balszerencsével és két világbajnoki címmel.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: