Stefan Johansson a ’80-as években számos nagycsapatnál is megfordult, mint például a Ferrari, vagy a McLaren. Végigélte az első turbókorszakot, együtt versenyzett például Prosttal, Sennával, Mansellel, Piquet-vel és más, korabeli nagy nevekkel. Az egykori svéd pilóta úgy érzi, tudja a megoldást az F1 egyik olyan gondjára, ami az izgalmakból sokat elvesz.
Johansson szerint jóval kevesebb leszorítóerőre lenne szükség a Formula-1-ben, ezt aerodinamikai változástatásokkal lehetne véghezvinni. Ugyanakkor az abroncsok célirányos fejlesztésével sokkal nagyobb tapadást lehetne elérni, ami kiegyenlítené a kanyarsebességbeli visszaesést. Mégsem lenne akkora turbulencia az autók mögött, amire olyan sokat panaszkodott a mezőny 2017-ben.
Régóta tudjuk, hogy a száguldó cirkuszban egészen más dolog valakit utolérni és más megelőzni. „Az aerodinamikai hatásokat teljesen sosem lehet elkerülni. Ugyanakkor inkább az autók alján kellene a szívóhatást létrehozni, mint a felsőbb részein. Ez rengeteget segítene a turbulencia jelentős csökkentésében. Természetesen megszüntetni teljesen nem lehetne, így is maradna turbulens levegő a pilóták mögött” – írta Johansson saját, hivatalos weboldalán.
„Ameddig ennyi aero-eszköz van a karosszériákon, mindig jelen lesz ez a probléma. Minél bonyolultabb aerodinamikával rendelkezik a versenyautó, annál nehezebb lesz követni a mögötte haladónak. Ha nem egyszerűsítik drasztikusan az első vezetőszárnyakat, biztos vagyok abban, hogy nem lesz megoldás erre a gondra” – mutatott rá a bajok gyökerére a svéd.
„A legegyszerűbb módja több tapadást találni, ha a gumikat fejlesztjük. Dollármilliókat költenek a csapatok a vezetőszárnyak és egyéb aero-elemek fejlesztésére és nyernek vele fél-egy másodpercet. Pedig ha az abroncsokhoz nyúlnánk hozzá, nagyjából 2000 dollárba kerülne és másfél másodperces javulást könyvelnénk el. Érdekes, hogy ezt sosem említik meg a Formula-1-ben” – tette hozzá az ex-pilóta.
Valóban ilyen egyszerű lenne a megoldás, ahogy Johansson rámutatott?